Kohán Mátyás „visszautasítja” a Győr+ botrány kapcsán zajló „hiteltelenítési kísérletet”

Kohán Mátyás a Tűzszünetben, a Kontroll vitaműsorában // Forrás: YouTube / Kontroll
Kohán Mátyás, a Mandiner rovatvezetőhelyettese kemény szavakkal bírálta a fideszes médiaholdudvarban megbújó „gerinctelen aljamunkásokat”. Mindeközben még nem adott válaszokat Pintér Bence vádjára miszerint a 1,14 millió forintot fogadott el a Győr+-tól 11 adásért, miközben csak 7-nek találták nyomát. Most megtörte a csendet. Kérdéseinkre írásban válaszolt, lehetőséget adva a visszakérdezésre.

A Mandinerre írtál egy publicisztikát, amiből megtudtuk, hogy 60 kollégád távozik a laptól. Te is megemlítetted a “jobboldali tőkés réteget” és felelősségüket a Fideszközeli lapok fenntartásában. Mit gondolsz Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya kiállásáról ennek kapcsán? 

Egyetértek velük, és hálás vagyok a kiállásukért. Azt gondolom, hogy a jobboldali média jövőjének három pilléren kell alakulnia: a médiatulajdonlás felelősségét célszerű volna magukra vállalnia a nemzeti tőkésosztálynak úgy, ahogyan azt Leisztinger Tamás vagy Varga Zoltán teszi, ugyanakkor a médiatermékeknek maguknak is erősebben kellene építeniük az olvasói, piaci finanszírozásra.

Leisztinger Tamás jelenleg egy fűszálat nem tesz keresztbe azért, hogy fennmaradjon a lap, aminek a tulajdonosa.

A Népszava kapcsán Leisztinger Tamás mostani viselkedése is azt bizonyítja, amit az előbb elmondtam: piaci alapon ma Magyarországon nyomtatott politikai napilap nem tud fennmaradni. Mind a Magyar Nemzet, mind a Népszava megszűnt nyomtatott napilapként a kormányváltás után. Ugyanakkor Leisztinger Tamás egyelőre fenntartja az online Népszavát, és igen rossz fényt vetne rá, ha ez a helyzet megváltozna. Az ott dolgozó, minden véleménykülönbségünk ellenére szerintem kifejezetten értékes kollektíva érdekében is remélem, hogy ilyesmi nem fog történni.

Ez csak a nyomtatott médiára igaz? Nálatok is leépítések történtek.

Ez az elefánt a teremben – végre őszinte társadalmi párbeszédre van szükség arról, hogy a drága médiaműfajokat (hírtelevíziózás, megfelelő méretű newsroom, nyomtatott lapok) egy tizennégymilliós nyelvi piac szigorúan piaci alapon nem tudja eltartani. Ezek a médiumok valamilyen politikai erőtérben működnek (Mandiner, Kontroll), vagy az Orbán-kormányok alatt jelentős állami hirdetések folytak hozzájuk (ATV, Népszava), vagy komoly mértékben támaszkodtak külföldi pályázati forrásokra, végső soron külföldi közpénzre (444, HVG, Magyar Hang, Partizán); vagy hatalmas nyilvánosságuknak köszönhetően elfoglalták a civil szervezeteknek járó 1%-ok piacát az állatmenhelyek és önkéntes tűzoltó egyesületek elől (Telex, Partizán). Talán a 24.hu-ra tudnám azt mondani, hogy a piaci ideálhoz legközelebb működik, de mögöttük is egy hatalmas, tőkeerős, a politikai tartalom keresztfinanszírozására képes kiadóház áll.

Az, hogy ezt csendben a Tisza-kormány, amelynek állítólag „nincs szüksége propagandára”, pont olyan tisztán látja, mint én, egyébként világos – ellenkező esetben nem alapított volna hírportált a miniszterelnök testvére, és nem képezné részét a közmédia reformjának a sajtótámogatásra fordított Sajtóalap. Félreértés ne essék: ezekkel semmi gond nincs, de őszinte társadalmi párbeszédre és egy átlátható médiafinanszírozási rendszerre – például a közmédia költségvetésének terhére külön média 1%-ra – volna szükség az egymással kapcsolatos sejtetések, vádaskodások, a minden médiaszakember által ismert piaci helyzet demagóg hergelésre való kihasználása helyett. Ezek a gondolatok nem most jutottak hirtelen eszembe, az Orbán-kormányok alatt is ugyanígy megfogalmaztam őket.

A Kontroll az Orbán-rendszer végén született nem a Tisza-kormány alatt, de ne is rólunk beszéljünk. Vannak nagyobb múltú, kormányfüggetlen lapok, amik Orbán-kormányokon keresztül fennmaradtak. Mit üzen az az olvasóknak, hogy a Fidesz-média összeomlott?

Nem omlott össze a jobboldali média. A jelentős mértékű leépítések azt üzenik az olvasóknak, hogy egy régóta esedékes átalakítás megkésve, hirtelen zajlik le.

Akkor ebben látjuk a Fideszközeli média megújulását. Hogyan kellene a pártnak megújulnia? Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya nyomdokaiba lépve vagy a Pócs Jánosi iskolát követve?

Nincsenek ilyen iskolák, és nem is javasolnám a Fidesznek, hogy egyik vagy másik mellett kötelezze el magát. Ez egy csapda ugyanis. A Fidesz minden választási győzelmének az volt az alapreceptje, hogy egymagában egyesítette azt, ami az Európai Parlamentben ma három frakcióban van: a jobbközepet és a keményebb jobboldalt is, leszámítva természetesen a politikai spektrum antiszemitizmusra, konteós gondolkodásra, cigányellenességre, önkényuralmi rendszerekkel kapcsolatos szimpátiára hajlamos szélsőségeit. A Fidesz mindkét szárny számára elfogadható kompromisszum volt Németh Zsolttól Németh Szilárdig terjedő személyi és politikai ajánlatával, ezt hívja Bóka János újdonsült alelnök a „Németh-ívnek”.
Magyar Péter alaposan beleharapott a jobbközépbe és a jobbszárnyba is, volt fideszes és volt jobbikos szavazókat egyesített mindenkivel, aki tőlük balra áll. A jobbközép és a jobbszárny újraegyesítése a Fidesz feladata, ha Magyar Péterék meghagyják az alapvetően többségi elven működő választási rendszert. Önmagában mind a jobbközépre, mind a jobbszárnyra koncentrálni szükségszerűen vereségre vezet.

Azért azt gondolom te is látod, hogy amikor Orbán Viktor a vadhajtásokat nevezi másodlagos igeforrásának, akkor pont, hogy az általad említett konteós, cigányellenes, szélsőséges „szárnyat” erősíti a Fideszben. És mivel ő a Fidesz elnöke ez erős üzenet. 

Orbán Viktor – egyébként szokatlan módon – maga is világossá tette a taktikai megfontolásokat e kijelentése mögött: a Fidesz-tábor stabilizálását a jobbszárnyon kezdi, amely egyébként nem konteós, cigányellenes és szélsőséges. Épp arról beszélek, hogy ennek a miliőnek nem a Fidesz a pártja, mindig létezett egy kispárt jobbra tőle. Eközben – bár ez nem a nyilvánosság előtt történik – elindult a szakpolitikai kabinetek átalakítása, újraszervezése is önkormányzati politikában, rendészetben, Európa-politikában. Ezt a munkát Navracsics Tibor, Bóka János és mások vezetik.

Három kategóriára osztottad a Fidesz holdudvarához tartozó médiumok dolgozóit: jó újságírók / megvezetett vagy naiv emberek / gerinctelen aljamunkások. Mondanál-e példát mindegyik kategóriára? Mielőtt a visszautasítod a felvetésem, emlékeztetnélek Lázár János “kullancsozására” és arra a kielégületlenségre, amit az okozott, hogy nem nevezte nevén a NER kitartottjait.

Értem az erre vonatkozó igényt, de a Fidesz konkrét politikusainak hibáztatásával is az a problémám, hogy az egyes szakterületeken meghozott, esetlegesen népszerűtlen vagy hibás intézkedéseket nem mind az találta ki, akinek az arcához tapad. Van, ami miniszterelnöki akaratból vagy a közösség közbölcsességéből következett. Ugyanez a helyzet a médiában is. 
Ha sokszor miniszterelnöki utasítás állt egy-egy döntés mögött, ez a média működésére is igaz? Az általad említett Vadhajtásokról hallottunk már olyan történetet, amikor egy hívás kellett csak, hogy meghagyjon a Borsnak egy politikai-bulvár történetet.

Arról tudok beszélni, amire rálátok, más médiumok napi munkáját nem tudom megítélni. Hozzám nemhogy nem érkezett soha semmilyen miniszterelnöki utasítás, hanem kifejezetten gyakran fogalmaztam meg a miniszterelnökével ellenkező véleményt a Mandiner hasábjain.

Divatos (és egyszerű is lenne) szidni a Mediaworks bulvárlapjait, az Origót vagy akár a Vadhajtásokat, de minden orgánumnál minden egyes cikk egyéni döntések, illetve szerkesztőségi döntésekhez való viszonyulás következménye volt. Minden újságírónak a saját munkáját kell megvédenie. Nem tenném ezt meg senki helyett, és nem is járatnék le személyében senkit, ezért azonosítottam inkább mintázatokat – szerintem teljesen érthető, mire gondoltam. Egyedül azokra irányítanám rá ismét a figyelmet, akiket a legbecstelenebbeknek tartok: a Telexnek nyilatkozó Tisza-szavazó origósokat. Szerintem mérhetetlenül becstelen dolog éles politikai médiatartalmat előállítani, ha nem hiszel abban, amit írsz. Aki bizonytalan, írjon megfontoltan, aki utálja a Fideszt, írjon Fidesz-ellenesen – de fideszesen csak az írjon, aki fideszes, és akkor is a legjobb tudása szerinti, tisztességesen megadatolt igazat. A lelketlen propaganda gyengít egy politikai oldalt, nem pedig erősíti azt.

Nem az a mérhetetlenül becstelen dolog, amikor hírként adod el a politikai propagandát, a véleménycikket, az általad „éles politikai médiatartalomnak” nevezett üzenetet? Hozzáteszem, akkor lehet félreértettem a harmadik kategóriád (gerinctelen aljamunkások). Azt hittem, ott a propagandistákra gondoltál, de akkor itt azokra gondolsz, akik a propagandát gyártották, de nem szívből?

Véleménycikket hírként eladni nem becstelenség, hanem lehetetlenség, ezek különböző műfajok. A vélemény vélemény, a hír hír; előbbinek megalapozottnak, utóbbinak tényszerűen igaznak kell lennie. Számomra a propagandistát az újságírótól két dolog különbözteti meg: az, hogy a munkájával kit szolgál (az olvasóját vagy a politikai közösségét), és az, hogy mit tesz akkor, amikor a legjobb tudása szerinti igazság konfliktusba kerül a politikai közössége álláspontjával. 

A fentebb említett három kategóriából melyikbe sorolnád Móna Márkot, Hoppál Hunort, Lentulai Krisztiánt, Kacsoh Dánielt, Deák Dánielt, Bohár Dánielt? 

A szerdán megjelent cikkem durva és szándékos félreértelmezése volt elsődlegesen a Spirit FM egyik adásának szereplői által, hogy a három kategóriát a mandineres kollégáimra értettem volna, és jogosnak tartottam volna bárki kirúgását. Ennek az ellenkezője igaz, mint azt a cikkben is számos ponton világossá tettem: maximálisan kiállok minden jelenlegi és volt mandineres kollégám integritása mellett, és elnézést kérek azoktól, akikhez már a cikk interpretációi jutottak el, ezért félreértették azt.

A felsoroltak közül a mandineresek személyes barátaim, elfogult vagyok irántuk. Márk és Hunor sokoldalú, bátor riporterek, akik a Különutassal azt is bizonyították, hogy képesek az önreflexióra és a jobboldalon belül egy rétegközönség megszólítására saját jogon, egy nagy médium hálója nélkül. Hunorban egyébként olyan sajtóterületeken is van potenciál, amikkel az eddigi munkájában kevéssé foglalkozott. Kacsoh Dániel a magyar belpolitika egyik legjobb értője, Lentulai Krisztián pedig az egyik legjobb kérdező, akivel szakmai pályám során találkoztam, nem véletlenül döngetik portréműfajú műsorai a jobboldali média nézettségi rekordjait. Deák Dániel és Bohár Dániel az elmúlt években a Megafonnál dolgoztak, és saját elmondásuk szerint is alapvetően politikai aktivizmussal foglalkoztak. Deák innen elemzői, Bohár szabadúszó riporteri szerepbe fog továbblépni, és mindkettejüknél azt látom, hogy a munkájukra van fizetőképes nézői igény.

Miért nem osztottad meg eddig kritikáidat, főleg a “gerinctelen aljamunkások” kapcsán, ha nem tekintetted őket kollégáidnak?

Nem azért szoktam megszólalni, hogy üresen moralizáljak, erényt fitogtassak, vagy lejárassak embereket. Eleve: újságot nem az újságírásról szeretek írni, hanem Győr, Magyarország, Európa és a világ valóságáról. Az elmúlt években látványosan nem volt lehetőség a jobboldali média átalakítására, hatástalan lett volna megszólalnom; ha konkrét ügyekről, sajtógyakorlatokról kérdeztek, elmondtam a véleményemet. Most viszont az átalakulás ideje van, ezért van értelme megszólalnom.

Előálltál volna ezekkel a gondolataiddal, ha nincs kormányváltás? Vagy, ha van kormányváltás, csak nem bukik ekkorát a Fidesz?

Nagyon régóta beszélgetünk a jobboldali média átalakításának szükségességéről. Csak remélni tudom, hogy fideszes győzelem esetén is történtek volna változtatások. Ebben a folyamatban mindenképpen részt vettem volna. 
Az utolsó kérdéskör pedig azért érdekel különösen, mert mikor először voltál nálam vitaműsorban, akkor kiemelted, hogy te nem a közpénzen élő NER-esek közé tartozol. Hogyan értékeled a Győr+ botrányt? Számítottál-e az alacsony nézettségre, mikor meghatároztátok a műsorok árát?

A kérdésben foglalt hiteltelenítési kísérletet hadd utasítsam vissza. Magyarországon a közmédiumok – benne az önkormányzati médiumok is – közpénzből működnek, aki ott dolgozik, nem tud nem közpénzért dolgozni. A nem állami médiumok pedig előfizetői bevétel, reklámbevétel, tulajdonosi dotáció, adomány, adó 1%, magyar és külföldi közpénz olyan mixéből, ami a működési módjukat finanszírozni tudja. Egy Substack, podcast, bulvárlap vagy párfős, hírversenyben részt nem vevő, csak hosszú formátumot közlő lap el tudja tartani magát tisztán előfizetői bevételből, a drága médiumok nem. RTL Híradó sem lenne, ha nem keresztfinanszíroznák a szórakoztató műsorok, s egyetlen hírtelevízió és napilap sem él meg Magyarországon valamennyi közpénz nélkül. Ez a realitás; ezt a realitást természetesen lehet az Orbán-kormánynál tisztességesebb és átláthatóbb módon menedzselni, de eltagadni hazugság.

A szolidaritást a Győr+ többi volt munkatársa is megérdemel tőlem: ez nem az a teljesen kiegyensúlyozatlan propagandamédium volt, aminek Pintér Bence prizmáján keresztül megismeri az országos nyilvánosság. A nyomtatott Győr+ hetilapban szinte patikamérlegen mérték ki a kollégák a kétharmados közgyűlési többséget adó Fideszről és a nem fideszes polgármesterről való, mindkét esetben tárgyszerű tájékoztatást. 

Az interjú elején te is beszéltél arról, hogy a magyar piacon nehéz megélni, sokaknak csak a pártok holdudvarában lehet. Ennek tükrében és végignézve a Győr+ tartalmain, korábbi főszerkesztői hátterén finoman fogalmazva is ferdítésnek hangzik, amit mondasz. 

A Győr+ egy önkormányzati médium, minden társához hasonlóan az önkormányzat tartja fenn. Miután az önkormányzatok pártosak, ezek a médiumok is politikai térben mozognak; nem véletlen, hogy nekem az akkor még fideszes vezetésű Győrben volt műsorom, Lakner Zoltánnak vagy Balogh Juditnak pedig a huszonéve szocialista vezetésű Szegeden. A győri önkormányzati média körül Pintér Bence hatalomra kerüléséig semmiféle konfliktus nem volt, egyáltalán nem övezte működését népharag. A mostani helyzethez a kétharmados többséget adó, az önkormányzati cégeket felügyelő Fidesz-frakció és a nem fideszes polgármester közötti éles hatalmi harc vezetett el. Ezt a harcot az áprilisi választás farvizén a polgármester nyerte meg, a történelmet pedig a győztesek írják, a nyilvánosságban ma a polgármester hamis, hergelő narratívája a domináns: hogy a Győr+ egy fideszes propagandagyár volt, míg szintén győri önkormányzati pénzből részfinanszírozott, egyfajta helyi Vadhajtásokként működő Ugytudjuk.hu-ról a város határain kívül nem tud senki. Ha olvastad valaha a Győr+ hetilapot, hallgattad a Győr+ Rádiót, magad is tudhatod, mekkora orbitális túlzás a polgármester állítása, pláne úgy, hogy a politikai tudósítások a Győr+ munkájának eleve töredékét tették csak ki. Igaztalanul hurcolja meg a polgármester az ott dolgozó kollégákat.

A jogos kritika a Győr+ szerkesztési elveivel kapcsolatban sokkal inkább az, hogy a rádióban, tévében nem tudott kellő súllyal szerepelni megválasztása után a polgármester (bár az sem igaz, hogy egyáltalán nem szerepelhetett volna). Ha valaki ma megnézi bármelyik budapesti kerületi médium vagy a szegedi, pécsi önkormányzati médiabirodalom működését, és összeveti azokat a Győr+ működésével, egyáltalán nem fogja azt gondolni, hogy a győri közmédia valamiféle szélsőségesen elfogult propagandagyár lett volna. Nem érdemelték meg a – jelentős részben egyébként kiváló minőségű, nem politikai tartalmat előállító – kollégák sem az elbocsátást, sem a polgármester ellenük irányuló, sistergő lejáratókampányát; mondom ezt úgy, hogy nem értettem egyet minden ott meghozott döntéssel, és két éve nem dolgozom nekik. Ennyit a Győr+ ügyéről általában.

Az én ügyemben pedig az igazság az, hogy Pintér polgármester azért nézett ki magának engem, mert épp a médiafinanszírozás tekintetében kellemetlen perceket okoztam neki: a Mandineren az én tollamból jelent meg hír a két, egyenként 3,8 millió forintos szerződésről, melyeket hivatalba lépése után nem sokkal korábbi lapjával, a Győr-Moson-Sopron és Vas vármegyei Fidesz lejáratásán kívül más lényegi tevékenységgel nem foglalkozó Ugytudjuk.hu-val kötött. Ő maga is e lapnál írta magát hatalomra Győrben, s finanszírozását komoly részben a győri városháza kontójára oldotta meg – illetve oldja meg talán ma is, mivel az Ugytudjuk.hu nem közmédium, az oda Győrből, esetleg Szombathelyről folyó közpénzekről nincs nyilvános információnk. Ez a kontextusa a polgármester ellenem indított lejáratókampányának. 

Bánod-e, hogy elfogadtál közpénzt a Győr+-os műsorokért? Tudod-e mi lett a sorsa annak 4 műsornak, amit Pintér Bencéék nem találtak meg, de kiszámláztad?

Én a Győr+ TV-nél összesen – megszakítással – fél évet dolgoztam, és alku nélkül elfogadtam a két időszak két vezérigazgatója által ajánlott fizetést, amely szakértői szerepben alacsonyabb, műsorvezetőként magasabb volt. Megbízási szerződéssel dolgoztam, ennek alapján utalt nekem havonta a hónapban elkészült műsorok száma szerint a Győr+, nem pedig számla ellenében – tehát formálisan lehetetlen, hogy el nem készült műsorokért kértem vagy kaptam volna fizetést. Minden műsor elkészült, a naptáram tartalmazza is az összes adásnapot, és tartalmaznia kell őket a Győr+ TV korabeli műsorrendjének is, hiszen ezek elsődlegesen televíziós műsorformátumok voltak, nem YouTube-ra szánt podcastok. Az, hogy a Győr+ mely adásokat töltötte fel a YouTube-ra, s melyeket nem, illetve az, hogy a YouTube-os adások promóciójával mennyit foglalkozott, nem az én döntésem volt, nem is éreztem magamat ez ügyben illetékesnek, és a műsor televíziós nézettségét sem ismerem, nem beszéltünk ilyen kérdésekről soha. A Győr+ kifejezetten szakértői és műsorvezetői szerepben kért fel, nem a formátum meghatározására vagy egy bizonyos célnézettség elérésére. Az ő döntésük volt, hogy kétszer három hónapot megélt a műsor 2023-2024-ben, és az is, hogy aztán nem csináltuk tovább.

Hogy bánom-e végül a győri munkát? Pintér Bence lejáratókampánya okozott nekem ugyan kellemetlenségeket, de továbbra is szenvedélyes vagyok a Győrt érintő politikai lépések iránt, mert ez az otthonom. Szabadhegyi audis család sarja vagyok, érdeklődve várom, végre elér-e a városom számára bármit is Pintér Bence, miután immáron minden hatalmat megszerzett magának. És nagyon szurkolok, hogy az általa a kampányban nagyban segített új kormány ne hajtsa végre Kármán András azon adóemelési ígéretét, amivel súlyosan ártana az egyébként is bajban lévő győri Audinak. Inkább kitüntetésként hordom, hogy a helyi hatalom aktuális gyakorlójának nem tetszik a munkám – pláne, hogy tudom is, pontosan miért áll bosszút. Pintér exkolléga mellesleg nem az első győri polgármester, akinek nem tetszettek a Győrben futó tévéműsoraim. Úgy hallom, az előző fideszes polgármester, Dézsi Csaba András sem volt a rajongóm – ami nem is csoda, hiszen jól emlékszem, hogy a műsorban ő is kapott tőlem elég kritikát.

Hogyan tudod bizonyítani, hogy elfogadtál egy ajánlatot és nem te szabtad meg? Továbbá, miért nem ágáltál a műsor készítőknél, hogy hozzák nyilvánosságra a megmaradt 4 adást, ha a naptáradban ott van és bizonyítja, hogy 11-et vettetek fel?

A műsorra mindkét háromhónapos etapban az aktuális vezérigazgató kért fel, az adásonkénti megbízási díjat is ők ajánlották, ha az én szavam nem elég, ők tudják még tanúsítani, hogy így történt. És amint fentebb is elmondtam: egy televíziós műsorról beszélünk, a Győr+ TV-ben pedig legjobb tudásom szerint minden adás lement, nyilvánosságra került. Akkor sem éreztem és most sem érzem illetékesnek magamat abban a kérdésben, hogy egy elsődlegesen televízióba gyártott műsort a tartalom tulajdonosa még hány másik platformon publikálja.