Bojár Gábor:„A magyaroknak az agya nagyon jól működik"

„Mi a siker? És mitől lesz valaki valóban jó abban, amit csinál?” – Bojár Gábor a tehetségről, hazaszeretetről és arról, miért nem akart soha az államtól függeni.

Honnan jön az önbizalom? Lehet-e a kudarcot úgy megélni, hogy közben az ember mégis sikeresnek érzi magát? Mitől lesz egy vállalkozó jó vezető, és miért fontos, hogy nála okosabb emberekkel vegye körül magát? És vajon miért döntött úgy egy világsikerű magyar technológiai cég alapítója, hogy a Graphisoftot nem viszi ki Amerikába, hanem Magyarországon tartja?

Bojár Gábor Széchenyi- és Gábor Dénes-díjas fizikus, a Graphisoft alapítója és az Aquincum Institute of Technology létrehozója a Sorsok mögött című beszélgetésben nemcsak üzleti sikereiről mesélt, hanem arról is, milyen családi minták, történelmi tapasztalatok és személyes döntések alakították a pályáját.

Gyerekkorából hozta azt a meggyőződést, hogy a legjobbra kell törekednie. Édesapja, Bojár Sándor fotóművész és fotóriporter, valamint édesanyja munkájukban a kiválóságot jelentették számára. A családban ugyanakkor a zsidó származás és a háborús évek története sokáig kimondatlan maradt. Édesapja 1956-ban a Kossuth téren készült eseményeket is dokumentálta, a család pedig végül Magyarországon maradt. Ez a döntés később Bojár Gábor saját életében is visszaköszönt: a Graphisoftot a nemzetközi siker ellenére sem akarta külföldre költöztetni.

A Graphisoft történetének egyik fordulópontja a Paksi Atomerőmű számára fejlesztett háromdimenziós modellezőszoftver volt. A cég még megbízás nélkül, kölcsönkapott gépekkel és pénzből kezdte el a fejlesztést, mert Bojár Gábor úgy gondolta, hogy a referencia később megnyithatja előttük a világpiacot. Így is történt: 1983-ban Münchenben mutatták be a szoftvert, ahol az Apple is felfigyelt rájuk.

A siker nála azonban nem egyszerűen a pénzről vagy a növekedésről szól. Fontos alapelve volt, hogy a vállalkozás ne váljon az államtól függővé, hanem valódi piaci igényeknek feleljen meg. Ahogy fogalmazott: „Attól lesz jó a termék, hogy ő kéri.” Szerinte az igényes vevő kényszeríti ki a fejlődést, míg az állami megrendelésektől való függőség másfajta működést eredményez.

A beszélgetés egyik központi témája a meritokrácia és a vezetői felelősség volt. Bojár szerint egy jó vezető nem attól erős, hogy mindenkinél többet tud, hanem attól, hogy képes a nála tehetségesebb emberekből is kihozni a teljesítményt. A siker szerinte pályánként mást jelent: egy tudós számára a szakmai elismerést, egy mérnök számára a felhasználó sikerét, egy vezető számára pedig azt, hogy az emberei sikeresek.

A saját életét sem kizárólag sikertörténetként látja. Elmondta, hogy egyik legnagyobb személyes bánata, hogy a Graphisoft legintenzívebb időszakában kevesebb időt töltött a gyerekeivel, mint amennyit szeretett volna. Ugyanakkor úgy gondolja, a munka iránti szenvedély továbbra is meghatározza az életét. A Graphisoftot tartja legnagyobb szakmai sikerének: olyan vállalatot sikerült létrehoznia, amely világpiaci szinten is kiemelkedővé vált, miközben magyar maradt.

A beszélgetés végére a vállalkozó portréja egyben egy gondolkodó ember portréjává is válik: szó esik a hazaszeretetről, a polgári felelősségről, az oktatásról, a művészet támogatásáról és a mesterséges intelligencia veszélyeiről is. Bojár Gábor szerint a szabadság nem választható el a felelősségtől – és talán ez az a gondolat, amely a legjobban összeköti pályájának különböző fejezeteit.

A Sorsok mögött adása nézhető meg.