Korniss Péter megkésett ügynöki coming outja: a Népszabadságba rejtve adta át a jelentéseit 1956 után

Korniss Péter fotográfus, a Nemzet Művésze, Kossuth-, Balázs Béla-, Prima Primissima és Magyar Művészetért díjas, Pulitzer-emlékdíjas érdemes művész az ügynökmúltjáról beszélt a VálaszOnline-nak adott interjújában. A Pál fedőnéven jelentő fiatalember rettegett attól, hogy hosszú időre börtönbe zárják.

Korniss Pétert egyetemista korában szervezték be 1957-ben, ennek előzménye, hogy másodéves joghallgatóként részt vett 1956-ban a felvonulásokon. „Október 25-én a Parlament előtti sortűznél horzsolt egy golyó, de nem sérültem meg. Gondolom, ezeknek a tüntetéseknek is lehetett szerepe abban, hogy végül bevittek” – emlékezett vissza az interjúban. 
Kornisst kétszer tartóztatták le, a második alkalommal történt meg a beszervezés. Bevallotta, rettegett attól, hogy hosszú évekre börtönbe kerül, ezért lett ügynök.

A találkozók olyanok voltak, mint egy rossz krimi. Presszóban találkoztam a tartótiszttel, egy Népszabadságba kellett tennem az általam megírt jelentést és átadni neki 

– eleveníti fel a régmúltat Korniss, hozzátéve, hogy arra már nem is emlékszik, miről kellett beszámolnia. Ekkoriban segédmunkásként dolgozott, mert az egyetemről kirúgták. Rövid szünet következett az ügynöki tevékenységében, majd, amikor bekerült a Nők Lapjához fotósként, újra megkeresték az állambiztonság emberei. „De akkor teljesen más volt már a hangnem (…) 1963-ban megszületett az amnesztia, a Kádár-rendszer konszolidálódni kezdett” – emlékezett vissza.

A Nők Lapja kommunista főszerkesztője segített neki

Állítása szerint akkoriban már nem kellett jelentenie, békén hagyták, ami mögött a Nők Lapja főszerkesztőjének személye állhatott. „A helyzet megítéléséhez tudni kell, hogy Németi Irén hithű kommunista volt, kiváló kapcsolatokkal, pártközponti múlttal. Elég erősnek bizonyult, hogy pettyes múltú embereket vegyen fel és védjen meg.”

Hatos kartonja szerint a III/III-as csoportfőnökség 1966-ban „alkalmatlanság” miatt kizárta a hálózatból. Munkadossziéját nem sokkal később a többi, állambiztonsági szempontból már érdektelen irathoz hasonlóan megsemmisítették, és Kornissnál hiányzik a beszervezési dosszié is. 1967-től kezdve rendszeresen utazott Erdélybe, majd Nyugatra is járhatott, de a hírszerzés emberei már nem jelentkeztek többet nála.