Olcsóbban jöhet a földgáz, mint az orosz-ukrán háború előtt

Az orosz–ukrán háború után sokáig közhely volt, hogy Európa saját magát hozta nehéz helyzetbe az orosz energiahordozóktól való leválással. A friss adatok és előrejelzések azonban mást mutatnak. A földgáz ára ma már reálértéken közel ott tart, mint a 2010-es években, miközben Oroszország szerepe drasztikusan visszaszorult – és a következő években akár még olcsóbb gáz is jöhet.

Az orosz fosszilis energiáról való leválás kritikája rendszerint abból indul ki, hogy Európa tartósan magasabb energiaárakkal fizet a politikai döntésekért. Ez a kép azonban egyre kevésbé állja meg a helyét. Sem a globális olajpiac, sem az európai földgázpiac nem függ kizárólag Oroszországtól, és az elmúlt három évben az EU meglepően gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez – írja a G7.

Tény, hogy az orosz vezetékes gáz stabilabb és kisebb árkilengésekkel járó ellátást jelentett, mint a cseppfolyósított földgáz (LNG). Ugyanakkor ez az út komoly politikai kockázatot hordozott: 2022-ben Moszkva maga zárta el a csapokat, több hosszú távú szerződést megszegve. Az „európai megfagyasztás” végül elmaradt, mert a kontinens gyorsan új beszerzési forrásokat talált, és a gázpiaca a világpiac részeként működik tovább.

Mára Oroszország súlya jelentősen csökkent az európai gázellátásban. Az ukrán tranzit 2024 végén történt leállása után az orosz részesedés – vezetékes és LNG-szállítás együtt – nagyjából 12 százalékra esett vissza, szemben a tavalyi 19, illetve a háború előtti 40 százalékkal. Eközben a meghatározó holland TTF-tőzsdén a földgáz ára folyamatosan csökkent, és 2025 decemberére 26–27 euró/megawattóra körüli szintre süllyedt. Ez inflációval korrigálva nagyjából megfelel a 2010-es évek átlagárainak.

Az árcsökkenés mögött három fő tényező áll. Az első az európai gázkereslet tartós visszaesése. Az EU fogyasztása a 2021-es 413 milliárd köbméterről 2023-ra mintegy 331 milliárdra zsugorodott, és azóta sem nőtt érdemben. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2030-ra további 8–10 százalékos csökkenés várható, vagyis az évtized végére 300 milliárd köbméter körül alakulhat az uniós felhasználás.

A második ok a globális LNG-kínálat gyors bővülése. A világ jelenleg a harmadik nagy LNG-beruházási hullámot éli: 2026 és 2030 között több mint 200 millió tonnával nőhet a cseppfolyósító kapacitás. Ennek zömét az Egyesült Államok és Katar adja, de Kanada, Ausztrália, Nigéria és más országok is jelentős fejlesztéseket hajtanak végre. Már 2027 végéig mintegy 120 millió tonna új kapacitás léphet piacra, ami visszagázosítva nagyjából az európai éves fogyasztás felének felel meg. Ez a túlkínálat lefelé nyomhatja az árakat: a becslések szerint 2026 és 2031 között 20–29 euró/megawattóra közötti európai árszintek lehetnek jellemzők.

A harmadik tényező az európai gázpiac átalakulása. Az LNG-terminálok bővítése, a vezetékek kétirányúsítása és az összekapcsoltabb infrastruktúra miatt az EU ellátása jóval rugalmasabb lett, mint a háború előtt. A korábbi, jelentős regionális árkülönbségek mérséklődnek, még ha teljesen nem is tűnnek el.

Magyarország földrajzi okokból várhatóan továbbra is enyhén drágább piac marad a nyugat-európai, tengeri kijárattal rendelkező országokhoz képest. Ez a felár azonban alacsonyabb árszint mellett jelentkezhet, és jellemzően 3–7 euró/megawattóra körül alakulhat a TTF-árhoz képest. A különbség csökkenhet, ha nő a román vagy az azeri–török vezetékes gáz szerepe, illetve ha kedvezőbb feltételekkel sikerül LNG-t beszerezni.