A román parlamenti választás, mint az erdélyi magyarság területi felmérése

A legutóbbi, 2021-es román népszámlálás szerint szinte pontosan egymillióan vallják magukat magyarnak az országban, ami 6% körüli lakosságarányt jelent. A román parlamenti választások bejutási küszöbe miatt ez mostanában nem jelent olyan garantált bejutást, mint korábban. A hétvégi választáson a magyarság az országos átlaghoz képest aktívabb volt, így 6,5%-os sikerrel vette a megmérettetést a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSz).

Különösen érdekes a pártra adott voksok területi eloszlása. Habár az nyilvánvaló, hogy ez most nem egy, a nemzetiségre rákérdező, egységes módszertannal végrehajtott népszavazás, de a választási eredmények területi eloszlása utal a magyarság jelenlétére és politikai erejére az egyes megyékben és községekben. A román választások honlapja térképi megjelenítést is lehetővé tesz, meg lehet nézni rajta a megyék, és a megyéken belül az egyes települések nyerteseit és a terület fölé húzva az ott első öt helyezett sorrendje és százalékaránya is látszik.

Megyei szinten a Székelyföldön papírforma, északnyugaton kis magyar meglepetés született. Hargita és Kovászna megyékben (kb. a történelmi Székelyföld, mínusz a Brassó körüli sáv plusz az északi Maros-kanyar román települései) teljes magyar dominanciát mutat a 88 és 77 százalékos eredmény. Más megyében nem is alakult viszont ki abszolút magyar többség, a három további, RMDSz által nyert megyében a román szavazatok megoszlása miatt lett „zöld” a térkép. De a román voksok sokfelé oszlása miatt is Szatmár megyében a 42%, Marosban pedig a 39% nagyon biztos relatív többség, a meglepetés Szilágy, ahol a három nagy (a magyar párt, a szocdemek és a liberálisok) közül a jobb részvétel az előbbieket juttatta megyei elsőséghez. Az öt említett megyén kívül viszont a megyei top5-be csak két helyen találjuk az RMDSz-t: Biharban (Nagyvárad térsége) 23%-kal második, Kolozsban pedig 13%-kal az ötödik pozícióban. Ez utóbbi meglepően kevés, az utolsó népszámláláshoz képest valamivel alacsonyabb arányszám. Érdemes még mellé tenni mondjuk a 2011-es népszámlálás térképet:

Forrás: Wikipedia

Így láthatjuk, hogy a magyarság területi eloszlásának jellege változatlan, bár 13 év alatt Kolozs és Maros megyékben a magyarság enyhe visszaszorulása látható.
Talán ennél is érdekesebb az egyes megyéken belül a települések helyzete és adatai. A két székely megyét most egyértelműségük miatt a végére teszem, de aki ezt részleteiben nézegetné, ezen az oldalon megteheti, a legördülő menüben a „Judeţ” jelenti a megyét, és alatta választhatjuk ki, hogy melyiket jelenítse meg. Nézzük részletesen északnyugatot, Szatmár megyét:

A sok zöld láttán szóljon, akinek nem Trianon azonnali revíziója jut először eszébe – annál is inkább, mert a megye nyugaton Magyarországgal határos. A százalékok böngészése azonban csak nyomokban mutat teljesen „magyar irányba” szavazó településeket. A székhely Szatmárnémetiben 41%-ot, a határ közeli Nagykárolyban pedig 58%-ot haladta meg az RMDSz szavazataránya. Itt vannak persze magyar falvak szép számmal, és találunk relatív magyar többséget is jópár helyen. Nem véletlen, hogy a trianoni béke előtti antant-egyezkedések idején ugyanúgy ez volt a határ legvitatottabb szakasza, mint az 1946-os párizsi béketárgyalásokon.
Egy megyével délkeletre van a Zilah központú Szilágyság.

A megyeszékhelyen az RMDSz 15%-kal harmadik lett, itt a magyarság a megye északnyugati részén koncentrálódik, ahol épp az előbb bemutatott Szatmárral határos. A fenti színkeveredés és az itt nem látható települési második-harmadik helyek hozták be a magyar pártot megyei elsőként.
Maros megye (székhely: Marosvásárhely) mindig is kevert lakosságú volt a Székelyföld nyugati peremén:

Marosvásárhelyt a románok teljes szétszavazása mellett 41% relatív többséggel is toronymagasan hozta az RMDSZ, a megye színezete a Székelyföld szélét (keleten Hargita felé határos) és a déli-nyugati szórványtelepüléseket látjuk. Két megyét mutatunk még azoknak, akik nem unják ezt a témát. Nem meglepő módon az első Bihar:

A megye északi részén a Szatmárban már látott magyar tömb déli széle látszik (nyugaton itt is Magyarországgal határos a megye). Nagyváradon a 46%-ot kapott román (jobboldali) liberális párt mögött az RMDSz csak 18%-ot húzott be. Délkeleten magyar szavazói többséget mutatott 55%-kal a határ menti Nagyszalonta.
Kolozs megye a következő:

Itt a legfontosabb maga Kolozsvár, ahol a magyar párt 13%-kal a harmadik helyre szorult. A megye nyugati szélén Bánffyhunyadot 30%-kal hoztuk. 
A többi helyen sajnos ennél is kevesebb magyar szavazatot találunk. Arad és Brassó megyékben még van valamennyi „zöld”, aztán a többiben csak mutatóban találunk valóban magyar falvakat, ahogy Fehér (Alba) megyében Torockót és Magyarlapádot vagy Máramarosban Tiszahosszúmezőt és Koltát, illetve az 1950-ben Bákó megyéhez csapott Gyimesbükköt.

Egy cikket, pláne 6,5%-os RMDSz-siker után viszont nem lehet mással zárni, mint a székely megyékkel. Először Háromszék (Covasna):

Végül pedig ettől északra a Csíkot, Gyergyót és Udvarhelyt is magába foglaló Hargita:

Borítókép: RMDSZ/Facebook