Trump engedménye Putyin felé Ukrajna és a NATO elárulását jelenti egyszerre

Miközben az Egyesült Államok és európai szövetségesei a müncheni biztonsági konferenciára tartanak, Európának tanulnia kell tragikus történelméből, és ellen kell állnia az elvtelen megbékélésnek. Történészek és a szakértők is arra figyelmeztetnek, 1938 Münchenének egyáltalán nem szabadna megismétlődnie.

Az amerikai elnök Vlagyimir Putyinnal szembeni békülékenysége Neville Chamberlaint elvhű, bátor realistának tünteti fel. Chamberlain legalább megpróbált megakadályozni egy nagyobb európai háborút, míg Trump egy háború közepén cselekszik. Trump „Münchenje”, ez az angol szinonimája az 1938-as alkunak, amelyben Nagy-Britannia és Franciaország tulajdonképpen átadta Csehszlovákiát a náci Németországnak. Az amerikai elnök a pénteki nagy biztonsági konferencia előestéjén utazott el a bajor fővárosba, ahol küldöttei a nyugati szövetségesekkel találkoznak.

„Ennek a müncheni biztonsági konferenciának kell lennie egy határozott európai válasz kezdetének, tanulva saját tragikus történelmünkből, hogy elkerüljük annak megismétlődését” 

- írja Timothy Garton Ash, a neves brit történész a The Guardianben. A következő lépés, amelyet Trump javasol, valójában egy új „Jalta” (utalva az 1945 februárjában a krími üdülőhelyen, Jaltában tartott amerikai-szovjet-brit csúcstalálkozóra, amely a szuperhatalmak szinonimájává vált annak, hogy a fejük felett döntenek az európai országok sorsáról).

Eljött a nagyhatalmi izompolitika korszaka?

Ebben az esetben az a javaslata, hogy az Egyesült Államok és Oroszország döntsön Ukrajna sorsáról, Kijev vagy más európai országok marginális bevonásával. Ezúttal a Fehér Ház és a Kreml urai előbb Szaúd-Arábiában, majd a saját fővárosukban találkozzanak, miközben úgy tűnik, a tényleges Jaltát, tehát a Krímet Oroszországnak kell átengedni. 

„Mert Trump és Putyin szép új világában az erőfitogtatás és a területi terjeszkedés az, amit a nagyhatalmak tesznek, legyen szó Oroszországról Ukrajnával, az USA-ról Kanadával és Grönlanddal vagy Kínáról Tajvannal szemben.”

Minden történelmi analógiának megvannak a maga határai, a „müncheni” és „jaltai” analógiákat pedig túlzásba vitték. De itt most az egyszer tényleg találónak tűnnek a szerző szerint. Trump megválasztása után néhány hétig halvány remény volt arra, hogy Ukrajnával kapcsolatban kormánya követni fogja a „béke az erőn keresztül” meghirdetett szlogenét, megértve, hogy Putyin csak az erőből ért.

„Trump, ez az úgynevezett erős ember valójában egy gyenge ember, amikor a világ egyik ellenséges önkényuralmával kell szembeszállnia. Egyetlen nap alatt négy nagy, szükségtelen és káros engedményt tett. Először is, nem csupán egy közvetítőn keresztül kezdeményezett feltáró tárgyalásokat Putyinnal, ami védhető lenne, hanem személyesen adta meg az orosz diktátornak a világ vezetőjeként való teljes és talpnyaló elismerését” 

- állapítja meg Timothy Garton Ash.

Trump hatalmas külpolitikai öngólja

„Mindketten elgondolkodtunk nemzeteink nagy történelméről” - számolt be hosszú telefonbeszélgetésükről egy közösségi médiában közzétett bejegyzésében Trump. Megbeszélték azt a nagy hasznot, amelyet egy nap a közös munkánkból fognak learatni. 

„De először, amiben mindketten egyetértettünk, meg akarjuk állítani az Ukrajna elleni háborúban látható többmilliós emberveszteséget”. 

Képzeljük el, ha 1941-ben az Egyesült Államok elnöke ahelyett, hogy Nagy-Britannia és más szövetséges európai nemzetek oldalán belépett volna a náci Németország elleni háborúba, felcsörögte volna Hitlert, elgondolkodott volna „nemzeteink nagy történelméről”, majd arról beszélt volna, hogy közösen vessünk véget „a Németország Britanniával folytatott háborújának”.

Az elnök kétoldalú amerikai-orosz tárgyalást ajánlott az orosz vezetőnek az ukránok feje fölött, pontosan azt az új Jaltát, amit Putyin mindig is akart. Ezután pedig kijelentette, hogy Ukrajnának szinte biztosan területeket kell majd átengednie, és hogy az USA nem fogja támogatni az ország NATO-tagságát. Mindkét dologról már jó ideje beszéltek Washingtonban és más nyugati fővárosokban, de ezek nyilvános elismerése ékes példa arra, hogyan nem szabad gyakorolni az „alku művészetét”. 

A történészek ma már rendelkeznek a Hitlerhez közel állók feljegyzéseivel és visszaemlékezéseivel, amelyek azt dokumentálják, hogy mennyire örült a Chamberlainnel megkötött alkunak. Egy nap talán hasonló bizonyítékunk lesz Putyin privát öröméről a Trump által tett engedmények miatt.

Putyin egyelőre nyeregben érezheti magát

A Kreml első nyilvános híradása a Trump-Putyin telefonbeszélgetésről feltűnően óvatos volt, és arra figyelmeztetett, hogy „elengedhetetlen a konfliktus okainak rendezése”. Valószínűleg Putyin ideális forgatókönyve az lenne, ha továbbra is a békéről beszélne Trumppal, egy sor laza szaúd-arábiai, amerikai és oroszországi csúcstalálkozó keretében, miközben az orsz hadsereg továbbra is nyomul előre a harctéren, lerombolja Ukrajna energetikai infrastruktúráját, és más módon is aláássa a gazdaságot, a társadalmat és a politikai egységet. Arra a kérdésre, hogy Ukrajna részt vesz-e a tárgyalásokon, Trump megemlítette az ottani elnökválasztás szükségességét, ezzel egy Volodimir Zelenszkij elnök legitimitásával kapcsolatos orosz támadási szálat is felerősített.

Van egy óriási különbség az 1938-as München és az 1945-ös Jalta valamint a mostani Európa között. A mai Európa gazdag, szabad és demokratikus szövetségesek szorosan integrált közössége - állapítja meg Ash.

Amint azt az Európai Külkapcsolati Tanács közelmúltbeli közvélemény-kutatása is bizonyítja, Európa megosztott és zavarodott az Ukrajna számára legjobb megoldást illetően. Ám a támogatásra képes országok kellően határozott koalíciójával - köztük mindenképpen Nagy-Britanniával - Európa még mindig lehetővé teheti, hogy Ukrajna stabilizálja a frontvonalat, gazdaságilag fenntartsa, és végül erőből, ne pedig gyengeségből tárgyaljon. Ezért kell a hétvégi müncheni biztonsági konferenciának a Trump „Münchenjére” adott európai válaszlépés kezdetének lennie - szögezi le a The Guardian kolumnistája.

A bizonytalanság új időszaka, lefagytak a németek is

Az új washingtoni iránymutatás mélyreható szakítást jelent a Nyugat korábbi Ukrajna-politikájával. Donald Trump kabinetje delegitimálja mindazt, amit a legfontosabb európai államokban, köztük Németországban az elmúlt években a témában mondtak és tettek. Ilyen körülmények között már nem lesz „ukrán győzelem” - írja kommentárjában Nikolas Busse a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.

„Ha Moszkva beleegyezne egy tűzszünetbe ezekkel a feltételekkel, az kétségtelenül nagy megkönnyebbülés lenne Ukrajna népe és mindkét oldal katonái számára. Geopolitikai szempontból azonban minden valószínűség szerint a bizonytalanság új szakaszának kezdetét jelentené Európában, mert Moszkva felerősödhetne, és azzal kalkulálhatna, hogy egy erősen Európára redukált NATO már nem lesz olyan kemény ellenfele, mint korábban” 

- tesz megállapítást a FAZ publicistája.

Bár ez a fejlemény már előre látható volt, Németországot mégis felkészületlenül éri. Az Ukrajnával kapcsolatos növekvő költségek és a Bundeswehr esetleges bevetése mellett az országnak a magasabb NATO-kiadási célról szóló vitával is szembe kell néznie egy választási évben.

Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter is kizárta Ukrajna NATO-tagságát, és kijelentette, hogy Európának kell a jövőben a segélyek döntő részét biztosítania a megtámadott ország számára. A tárcavezető azt is megerősítette, hogy az amerikai csapatok nem vesznek részt a békefenntartó műveletekben semmilyen formában. Rusztem Umjerov ukrán védelmi miniszter erre elismételte, hogy hazája elkötelezett a NATO-hoz való csatlakozás iránt, és változatlan az álláspontja a szövetségbeli tagsággal kapcsolatban is.

Fotó: X / DonaldTrump