Nébl Zsolt: „A hazaszeretet az otthon”

Miért mennek el százezrek külföldre, és miért nem találnak kapaszkodót a vidéki gyerekek? Hogyan lehet egy tamburazenekarral többet tenni egy falu jövőjéért, mint sok milliárdos fejlesztési programmal? És mit árul el a magyar közéletről, hogy egy gyerekzenekar parlamenti fellépése is politikai botránnyá válhat? Nébl Zsolt, a SUGO Tambura Zenekar vezetője szerint a valódi változást nem a politikusok, hanem a közösséget építő emberek hozzák el.

A vaskúti Nébl Zsolt története egyszerre szól a rendszerváltás veszteseiről, a kivándorlásról, a vidéki Magyarország túlélési stratégiáiról és arról, hogyan lehet egyetlen pedagógus hatására generációk sorsát megváltoztatni.

A tamburatanár nem idealizálja a múltat. Gyermekkorát a családi bizonytalanság, az alkoholizmus és a szegénység árnyékolta be. Miközben sok kortársa elkallódott, neki egy közösség és egy karizmatikus mentor, Ribár József mutatott másik utat. Ahogy fogalmaz: ha akkor nem a zenekar találja meg, akár egy rossz társaság is magával sodorhatta volna.

Éppen ezért ma sem elsősorban zenét tanít. Saját bevallása szerint közösséget épít. Olyan gyerekeknek ad kapaszkodót, akiknek sokszor nem a tehetségük hiányzik, hanem a biztonság, az önbizalom és az a felnőtt, aki hisz bennük.

Nébl Zsolt szerint a magyar vidék legnagyobb problémája nem az infrastruktúra hiánya. Nem a térkő, nem az új rendelő és nem a pályázati pénzek hiányoznak leginkább. A valódi kérdés az, hogy maradnak-e olyan fiatalok, akik később családot alapítanak, vállalkozást indítanak és közösséget építenek helyben. Szerinte az igazi vidékfejlesztés ott kezdődik, ahol gyökereket adnak a gyerekeknek.

A zenész maga is hosszú éveket töltött Ausztriában, ahol sikeres vállalkozást épített fel. Nem politikai okokból ment el, hanem a megélhetés reményében. Mégis, végül a honvágy és a kötődés hozta haza. Azt mondja: hiába a jobb fizetés és a nyugat-európai életszínvonal, az otthon érzését csak Vaskúton találta meg.

Az országos ismertséget hozó parlamenti fellépés azonban váratlan politikai konfliktust is eredményezett. Amikor a Mi Hazánk képviselői kivonultak a gyerekek produkciója alatt, Nébl Zsolt ezt nem politikai, hanem emberi kérdésként értelmezte. Úgy véli, bármilyen világnézetű ember kötelessége tisztelettel végighallgatni egy gyermek előadását. Ezért később visszautasította a párt közeledését is.

A tamburatanár szerint Magyarország mentális állapotának javulásához nem hónapokra vagy évekre, hanem generációkra lesz szükség. A reményt mégis a most felnővő gyerekekben látja. Azokban, akik számára természetes lehet az együttműködés, a közösségi gondolkodás és az egymás iránti felelősség.

A SUGO Tambura Zenekar sikere így nem elsősorban kulturális történet. Sokkal inkább társadalmi kísérlet arra, hogy egy közösség képes-e saját erejéből megtartani a gyermekeit. Nébl Zsolt szerint ezen múlik a magyar vidék jövője – és talán az országé is.

A Sorsok mögött extra adása itt látható: