Egy fantasztikus év hónapjai: „nehéz azt hinni, hogy ez nem arról szól, itt vége a dalnak”

Orbán Viktor miniszterelnök nemrég bejelentette: 2025 kiemelkedően fantasztikus év lesz a magyarok számára, aki nem tudná, január elsejétől „repülőrajtot vett az ország”, a helyzet pedig csak jobb és jobb lesz. Az Egy fantasztikus év hónapjai című műsorunkban Timár Gábor és Hetei Péter, a KARD blog szerzői azt veszik górcső alá minden hónapban, mi is történt pontosan a miniszterelnök által „fantasztikusnak” ígért évben. A januári adásban többek között szó esik a Forbes-listáról, Orbán Viktor indiai útjáról, Rogán Antalról és az amerikai szankciós listáról, Donald Trumpról és Putyinról, illetve Lázár Jánosról és Rákosdubajról is. 

A Forbes-lista, Tiborcz István és Mészáros gazdagodása 

A Forbes lista azt mutatja meg, hogy ki hol helyezkedik el ezen a listán, mennyit gazdagodott tavaly óta, de ami a legnagyobb érdekessége, hogy mekkora változás figyelhető meg a tavalyi sorrendhez képest. Ami ennek a listának az érdekesség volt, hogy azt látni, továbbra is a már jól ismert szereplők gazdagodnak tovább. A Mészáros csoport, a Tiborcz Istvánhoz kapcsolható különböző vagyonelemeknek a fantasztikus gyarapodása az volt, amit kimutatott a lista – fogalmazott Hetei Péter. 

Az a Fidesz állítása már viszonylag régóta, hogy meg kell teremteni újra a magyar tőkésosztályt, fel kell tőkésíteni bizonyos embereket, de ezek valahogy mindig Fidesz közeli emberek lesznek, illetve, hogy ez a tőkéscsoport aztán majd olyan gazdasági teljesítményre lesz képes, ami az ország javára válik – folytatta Hetei Péter. És hogy ez így van-e vajon? Timár Gábor szerint ez majd kiderül, hogy így van-e, eddig viszont ebből még sokat nem láttunk ebből. „A tavalyi Forbes-lista adatai azonban azért érdekesek, mert én egy nagyságrendi ugrást véltem ebben felfelezni. Ha csak azt nézem, hogy 2023 után, 2024-ben a mondjuk a két említett úriember cégcsoportjának a növekedése meghaladta az 500 milliárd forintot. Tehát az 1000 milliárd forintnak a felét bőven meghaladta” – fogalmazott Timár Gábor, majd így folytatta: ha ezt levetítjük a magyar költségvetésnek a számaira, a költségvetés kiadási főösszegére, akkor nagyjából 1-2 százalék körül vagyunk. 

Vagyis ennyibe kerül nekünk az, hogy van egy nemzeti tőkésosztályunk, amely gyarapszik. 

Hetei Péter szerint is az a fő probléma az, hogy nem teljesül az az ígéret, miszerint ez a nemzeti tőkésosztályon értéket teremt, amiről nem is tudjuk, hogy gyarapítaná-e az országot. Tulajdonképpen, ha megvizsgáljuk ezeket a gazdasági szereplőket, akkor azt látjuk, hogy semmi másból nem áll az ő tevékenységük, mint a különböző állami transzfereknek a saját cégcsoportban való becsatornázása. Semmiféle olyan hozzáadott értéket nem állítanak elő, ami önállóan is megállna a saját lábán – vélekedett Hetei Péter, hozzátéve, hogy Csehországban működik az a modell, miszerint cseh üzletemberek hoznak létre cseh cégeket, amik aztán képesek megállni a piaci környezetben is. 

„Az előbb említett kör azonban nem képes erre. Ennek volt egy szép példája, miszerint a Mészáros csoport éppen feladta a vasúti szállítmányozásra vonatkozó terveit, miután találkoztak a piac valóságával”.  

Rogán Antal és a szankciós lista 

„Nem voltunk eddig sem túl jó véleménnyel a Biden-adminisztráció utolsó néhány éves teljesítményéről, ez ugyanebbe beleillik” – kezdte az elemzést Hetei Péter, hozzátéve, hogy „az utolsó pillanatban tettek meg olyan dolgokat, amiket már rég meg kellett volna, és akkor lett volna hatásuk”. Rogán Antal számára ez ugyan okozhat némi kellemetlenséget, de nagyobb hatása nem igazán lesz a dolognak. 

Hetei Péter szerint az lesz érdekes kérdés, hogy a Trump-adminisztráció mekkora erőfszítést fog beleölni, hogy Rogán Antal lekerüljön arról a listáról. „Ez egy jó indikátora lehet annak, hogy az Orbán-kormány mit tud elérni az új amerikai kormánynál” – fogalmazott.  

Timár Gábor szerint a kormány kissé határozatlannak tűnt a reakció ügyében, de az is lehet, hogy csak azért, mert „a kormány egy személyű irányítója – mint kiderült – nem is volt itthon”. 

Orbán Viktor indiai útja

Timár Gábor úgy fogalmazott: az Indiában lévő Orbán Viktornak el kellett döntenie, hogy kire bízza addig az ügyeket. „Ennek van egy olyan vonzata, hogy Orbán Viktor mindig versenyezteti azokat, akik rajta kívül potens szereplői a Fidesznek, és esetleg alvezérek lehetnek, így a Lázár-Rogán párharc nem volt egy újdonság” – fogalmazott a Kard-blog egyik szerzője, hozzátéve, hogy ez a kérdés ebben a hónapban „Lázár János fején látszik eldőlni”, hiába mutatkozott Orbán Viktor több alkalommal is Rogán Antal társaságában.

Donald Trump átvette az elnöki posztot 

Timár Gábor úgy fogalmazott, az először csak eseménydúsnak ígérkező napokból szép lassan eseménydús hetek lettek. „Igen, gyakorlatilag Trump beiktatása óta az egész világsajtó azzal kel Európában, hogy mi hangzott el hajnalban. Majdnem minden napra jutott valami olyan bejelentése vagy posztja, ami vagy a kedélyeket borzolta, vagy csak szórakoztató volt” – szögezte le Hetei Péter is, hozzátéve, hogy a beiktatás óta azért olyan témaváltások is előkerültek, amelyek nem feltétlenül voltak láthatóak. 

Hetei szerint az egyik első, talán legfontosabb ilyen az, hogy a kampány során Trump egy újfajta amerikai izolacionizmust ígért szinte. „És akkor ehhez képest átváltottunk az újjáéledő amerikai imperializmus különböző vadhajtásaira” – fűzte tovább Hetei Péter. „Rögtön kezdtük ugye azzal, hogy beajánlott a Kanadának a csatlakozást az Egyesült Államokhoz. Aztán jött a panamai csatorna ügye, aztán rögtön az Európai Szövetségesek kedélyének a borzolása Grönlanddal. Majd néhány nappal ezelőtt pedig a gázai ingatlan-fejlesztési ötlet, amik mind arra mutatnak, hogy a bezárkózás helyett inkább zsákmányszerző irányba ment el az amerikai politika”. 

Timár Gábor azt fejtegette, vajon mi lehet az oka annak, hogy ekkora fölénnyel választották meg az amerikaiak Donald Trumpot. „Én ezt annak a számlájára írom, hogy az átlag amerikai választónak kezdett nagyon elege lenni ezekből a mondvacsinált témákból meg a politikai korrektségből. 

Ezt talán a magyar politikában tavaly ilyenkor berobbanó vidéki prókátor nagyon precízen fogalmazta meg valamikor az ősszel, amikor azt mondta: a magyar baloldal – és ez az amerikai demokratákra is igaz lesz - akkor vesztette el mindenféle versenyelőnyét, amikor a május 1 helyett a Pride-ot tette meg a fő ünnepének. És ezt nem szeretik az amerikaiak sem” – vélekedett Timár, hozzátéve, hogy Trump Elon Muskkal az oldalán talán már kicsit túlságosan vissza is vágott a vadhajtásokból. Timár Gábor szerint emellett még azt lehet a jelenség magyarázata, hogy Amerika sem tudott kiállítani új vezetőt, ahogy Európában is „krónikusan vezetőhiányosak vagyunk”. Timár Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy Amerika Kanadával és Grönlanddal kiegészülve már igencsak nagy területet ölelne fel, sokkal nagyobbat, mint Oroszország. 

Donald Trump és az ukrajnai háború 

Hetei Péter szerint még jenleg is csak a felmérése zajlik annak a politikai színtér szereplői között, hogy milyen megoldásai lehetne az orosz-ukrán háborúnak. „Gyakorlatilag naponta mást lehet olvasni a különböző sajtótermékekben vagy a közösségi médiában arról, hogy mivel álltak elő éppen” – fogalmazott, hozzátéve, hogy egy ponton valószínűleg ráébredtek arra, nem Ukrajna, hanem sokkal inkább Oroszország lesz a gátja ennek a békének, és most ennek a fényében keresik a megoldásokat. „Ennek pedig a legegyértelműbb eszközei a szankciók” – fogalmazott. 

Timár Gábor szerint a szankciók és/vagy vámok ötlete komoly zavart okozott idehaza a kormányzópártban, mert eddig folyamatosan azt hangoztatták, hogy azok ab ovo rosszak. „Ehhez képest Trump elnök, akiben eddig bíztunk, most mégis azt közli, hogy szankciókat vetne ki, és kifejezetten Oroszországra” – magyarázta a Kard blog szerzője. 

Hetei Péter szerint nem lett volna nehéz Trump megválasztása előtt sem eljutni odáig, hogy igenis csak a szankciók jöhetnek szóba Oroszországgal szemben, ezért „furcsa, hogy a fideszes gondolkodók ezt ennyire nem látták, vagy nem akarták látni”. Timár Gábor úgy felelt: „ezt valószínűleg előre látták, csak ezzel nem lehet mit csinálni. Amikor évek propagandája megy el arra, hogy a szankciók rosszak, majd hirtelen jók, meg amikor Trump vet be szankciókat a „mi barátunk”, Putyin ellen, ezt nagyon nehéz feloldani. Ettől még persze sikerült – tette hozzá. 

Rákosdubaj ügye 

Timár Gábor emlékeztetett; bár februárban pörgött csúcsra a Rákosdubajjal kapcsolatos összes ellentét, már januárban is érzékelni lehetett, hogy feszült a helyzet. „Illetve egy nagyon érdekes ötletet is bedobtak, ami megint Lázár Jánoshoz kapcsolódik, és ez a pályaudvaroknak az ügye. Mivel a magyar állam kijelentette magáról, hogy nem tud államként funkcionálni ezügyben, ezért a budapesti pályaudvarokat és a nagyobb vidéki pályaudvarokat megpályáztatnák, és odaadnák 99 évre” – idézte fel Timár, majd így folytatta: 

„Nehéz azt hinni, hogy itt nem arról van szó, vége a dalnak, és visszük a családi ezüstöt is”. 

Rákosrendező ötlete pedig ezzel párhuzamosan bukkant fel, bár ez az ötlet nem új, már 2018-ban elkezdték előkészíteni. Ennek ellenére mégiscsak párhuzamosan kezdett futni a magyar nyilvánosságban a két ügy, sőt, még az is, hogy a GYSEV-ből kiszorították az osztrák tulajdonost – szögezte le Timár Gábor. 

Mint az ismert, a Rákosrendezőt érintő szerződésből derült csak ki, hogy az ajánlattevő a szerződés részévé tette, hogy a főváros egyik cégének elővásárlási joga van a terület egy része kapcsán, és ezt ők úgy értelmezték, ajánlatot tehet, de csak az egészre, a főváros pedig meg is tette.

„A szuverenitásunk egy újabb kiváló példája, amikor a kormány átad egy rendkívül értékes területet a fővárosban egy arab befektetőnek, aki aztán eldöntheti ennek a területnek a kizárólagos sorsát, és ezt a szuverenitására nagyon kényes kormány ki is jelentette, hogy amit az arabok mondanak, azt lehet ott megcsinálni” – vélekedett Hetei Péter. Timár Gábor felemlegette Orbán Viktor remek hírként belengetett bejelentését, amit azután tett, hogy visszatért Indiából: miszerint kifizetik az államkötvények után járó hozamokat. „Tisztelettel kérdezném, ha ez a jó hír, akkor milyen egy átlagos hír?” – tette fel a kérdést Timár. Az egyetemi férőhelyek visszavágásával kapcsolatban Hetei Péter és Timár Gábor is egyetértett, hogy remekül illeszkedik mind a kormány „munkásnépnevelő” erőfeszítéseihez, mind pedig a munkáshitel bevezetéséhez.