Az infláció keményebb ellenfél, mint azt gondolnánk

Nem jött össze a saccolás a kormánynak, már megint. Pedig novemberben, amikor elkészült végre a mindenki által várva várt „békeköltségvetés”, még olyan varázslatosnak tűnt a 3,4 százalékos növekedés és a 3,2 százalékos infláció. Akkor is, ha a miniszterelnök korábban még ennél is szebb számokról álmodozott, amikor a 2025-ös naptárra nézett. 

Addig-addig mondogatta a kormányfő, hogy háborúban áll az egész világgal, amíg szembe nem jött egy valódi, erőszakos ellenség. A piacgazdaság, ami nem ismer kegyelmet, őt nem lehet legyőzni egyperces hírekkel, fizetett posztolók hadseregével, és vietnámi kamuprofilokkal. Könyörtelenül hadba küldi ellenünk katonáit, a számokat és az adatokat, mögöttük pedig ott állnak nehéztüzérségnek a makroökonómia kikezdhetetlen tételei. Ebben a háborúban lángoktól ölelt kis országunk gazdasági vezetői hiába próbálnak meg minden rendelkezésükre álló haditechnikát bevetni hősiesen, színes filctollal kiemelni, satírozni, aláhúzni és kozmetikázni, ezek az eszközök elégtelennek bizonyulnak.

Tábornokaink feleslegesen szajkózzák, hogy alacsony papíron a munkanélküliség, ha a több, mint 80 ezer közmunkás többsége képzetlen, akinek pedig piacképes tudása van, már régóta külföldön dolgozik. Az elöregedéssel sem tudnak mit kezdeni vezéreink, hacsak vissza nem fordítjuk az idő kerekét, el kell fogadniuk azt, hogy egyre több lesz az inaktív. 

Ebben a háborúban már az sem ér semmit, hogy a sokat kritizált unió a megvonások ellenére is tejel rendesen. Az elmúlt két évtizedben Magyarország átlagosan évi 4 milliárd euró támogatást kapott a közösségtől, az összes tagország közül csak a lengyelek és a görögök jártak jobban, mint mi.

A „meglepetés-inflációt” nem lehet kicselezni egy árcédulacserével a CBA mirelitpultjánál, a GDP növekedést pedig képtelenség kierőszakolni azzal, hogy vérben forgó szemmel átkozzuk a német gazdaságot, Ukrajnát, a belső ellenségeinket és mindenféle ízeltlábúakat.

Lett volna lehetőség persze felkészülni a harcra, hiszen 2014 és 2020 között nagyjából 3-5 százalékos volt az éves GDP-növekedés. 

Hét éve még különösen jól álltak a csillagok, nagyot ment az építőipar és a mezőgazdaság is, valamint a szolgáltatószektor is odatette magát, és még a fejlesztési pénzek is befolytak az államkasszába. Akkor lehetett volna tervezni, de csak a mennyiség számított, mert az jól mutatott a köztelevízió híradóiban. Szorgos kezű munkások szaladgáltak a gépsorok mellett, izzadó homlokkal, kipirulva, mint a múlt század közepén, és Szijjártó Péter egy kifogyhatatlan tintájú varázstollal nap mint nap írt alá szerződéseket kiemelt beruházásokról.

Ekkor kellett volna fejleszteni az oktatást, az egészségügyet, támogatni az innovációt, kialakítani a kiszámítható gazdasági környezetet, egyszóval modernizálni. Ez volt talán az utolsó pillanat a cselekvésre, a szerkezeti váltásra, mivel a belső források bővítésén alapuló növekedés már elért a határára, majd jött a pandémia.

Ám ebben a prosperáló időszakban nagyjaink szivarfüstös szobákban a térkép fölé görnyedve alternatív és fondorlatos gazdasági stratégián dolgoztak. Alapítványokat szerveztek, közpénzeket áramoltattak, magántőkealapokat hoztak létre, vagyonkezeltek, aminek az lett az eredménye, hogy néha a forint árfolyama ugyan megingott, de legalább a Ferrari megsokszorozta magyarországi eladásait. Mások letelepedési kötvényekkel csencseltek, vidéken pedig kúriákat húztak fel a fejlesztési pénzekből, a biztonság kedvéért akkorákat, hogy a külügyminiszter is le tudjon szállni helikopterrel a kertben, ha arra akad éppen dolga.

Véres csaták jönnek most, lőszerraktárakat alakítanak ki a falusi kiskocsmákból és a boltokból, kizsigerelt nyugdíjasok kapnak muníciót, fegyverbe hívják az anyákat is. Tábornokai élén lobogó zászlóval, kivont karddal áll vezér, mögötte sorakozik a váll-lapos elit, a bátrak és a kegyeltek. A milliárdokkal leöntött troll-gyalogosok élesítik a klaviatúrákat, és már senki sem emlékszik arra, mikor volt utolsó napja a békének.

A sorkatonáit meggyőzheti, a kétkedőket megnyugtathatja, mi több a választásokat is megnyerheti ezekkel, vagy más eszközeivel a kormány. A piacgazdaság elleni háborúban azonban nem lehet győzni.

Fotó: Pixabay