Mennyit kell várni még az időutazásra?

Mit mondana Lázár Jánosnak gróf Széchenyi István, ha egy időgép a mai Magyarországra repítené? És beállna-e a hídfoglaló tüntetők közé Petőfi Sándor? 

A múltba repítené a fiatalokat Bayer Zsolt, hogy bebizonyítsa, mennyire szigorú korszakokon keresztül vezetett a történelem a mai Kánaánba, ahol vezérünk próféciái épp beteljesülnek. Tudja csak meg a büdös kölke, hogy mi a magyarok istene, nehogy már a jelenben éljen a sok kis szarrágó, és mindenféle koncertekre járjanak, ahol véleményezik az épp regnáló hatalmat.

Eltekintve attól, hogy mit mondana egy lélektudományban jártas szakember arról, hogy saját ifjúkori sérelmeit is az új generációkan verné le a neves publicista, azon mindenképpen el kellene gondolkodnia, hogy egy szabványos időgép oda-vissza alapon repked az univerzumban, átszelve a dimenziókat. Így az is könnyen előfordulhat, hogy a letűnt múlt kalandvágyó ifjúi tiszteletüket teszik egy retúrjeggyel a szuverenitását éppen határtalan lelkesedéssel megélő hazánkban.

Nehogy véletlenül egy nap megjelenjen a Lánchíd tövében gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, aki volt közlekedési miniszterként azonnal kérdően tekintene Lázár Jánosra. Nem is azt vetné elsősorban a szemére, mit is keres a fideszes politikus rezidenciáján a kényelmes karosszéke, hanem a vasutak állapotát firtatná ízes magyarsággal. Mi több, Schmidt Máriához is lehetne néhány keresetlen szava, amiben kiállna az általa alapított Magyar Tudományos Akadémia mellett.

És milyen kommentet fűzne az ördög által kitalált Patrióta YouTube adása alá gróf Batthyány Lajos, aki maga is nehezen kezelhető gyermek volt? Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke feltehetően hümmögve forgatná a kezében a toldozott- foldozott alaptörvényt is, aztán felkeresné az elültetett eperfáit, és elmorzsolna egy pár könnycseppet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Szabadság téri épülete előtt.

Az sem kizárt, hogy egy nap Petőfi Sándor szentimentális hangulatban felkeresné az egykori Horváth-házat, és azzal a lendülettel csatlakozna a Március 15. téren Hadházy Ákos hídfoglalóihoz.

Feltűnést keltene Irinyi József és Korányi Frigyes is, ahogy korabeli ruhájukban árnyékos helyet keresnének a Hősök tere betondzsungelében, Emődy Dánielt alig ismerné fel valaki az Oktogonon, Farkas Lujza közben harsányan követelne tiszteletjegyet a Nemzeti Színház jegypénztáránál. 

Őszre pedig biztosan visszakerülnének az Ötvenhatosok terére az arcfelismerő kamerák, és megtörténne Szente István kocsikísérő, a Csepeli Nemzetőrség tagjának beazonosítása is.

Fotó: Wikipedia