Donald Trump politikája az orosz háborús gépezetet tüzelheti
Miért lehet égető az amerikai elnöknek az ukrajnai háború mielőbbi lezárása? Hogyan bízhatnak meg Vlagyimir Putyinban, aki a budapesti memorandumot is felrúgta? Mi köze lehet az Epstein-botránynak az orosz-ukrán rendezéshez? Véleménycikk.

Putyin és Trump alaszkai találkozója az orosz–ukrán háború kezdete óta az első alkalom, hogy a két ország között diplomáciai csúcstalálkozóra került sor. Trump a kampányban azt ígérte: huszonnégy óra alatt lezárja az európai konfliktust. Bár ígérete nem teljesült, továbbra is közvetítő szerepet kíván vállalni a háború lezárásában. Ennek leginkább Vlagyimir Putyin örülhet.
Már az Anchorage-ben tartott találkozó előestéjén is egyetlen kérdés uralta a közbeszédet: milyen következményekkel járhat, ha Trump négyszemközt tárgyal Putyinnal? Sokan attól tartottak, hogy az egykori KGB-tiszt könnyedén rászedheti a befolyásolható amerikai elnököt, és egy, az orosz érdekeknek kedvező megállapodás támogatására veheti rá. Természetesen megszólalt az ellenoldal is, amely szerint Trump tárgyalás előtti retorikája éppen azt bizonyította, hogy nem baráti találkozó készül Alaszkában.
„Next time in Moscow?” – hangzott Putyin első angol mondata a közös sajtótájékoztatón. A két vezető tárgyalása a tervezett hat-hét óra helyett három óra után véget ért. A sajtóeseményt inkább az orosz elnök uralta, aki így lehetőséget kapott arra, hogy az Egyesült Államokban is erősítse Oroszország narratíváját a háborúról. Nem sokkal a sajtótájékoztató lezárulta után Putyin már el is hagyta az országot, a két delegáció közös munkaebédje pedig elmaradt.
Anchorage után egyetlen dolgot tudhattunk biztosan: hogy valójában semmit sem tudunk. Egyik fél sem tett kézzelfogható bejelentést, a részletek csak később kezdtek kiszivárogni. Trump szövetségeseit arról tájékoztatta, hogy Putyin feltételként a teljes Donbasz régiót követelte – még azokat a területeket is, amelyek jelenleg ukrán kézen vannak. Így Donyeck és Luhanszk is orosz fennhatóság alá kerülne. Cserébe Putyin kész befagyasztani a frontvonalat Herszon és Zaporizzsja térségében. Emellett tűzszünetet javasolt Ukrajna minden frontszakaszán, valamint írásos garanciát arra, hogy nem támadja meg újra sem Ukrajnát, sem más európai országot.
Ez az ajánlat jelenlegi formájában Zelenszkij számára elfogadhatatlan. Egyrészt az ukrán atomfegyverek leszerelése miatt aláírt budapesti memorandum is hasonló írásos garanciát tartalmazott, amely azonban nem akadályozta meg Putyint abban, hogy megtámadja Ukrajnát. Másrészt az ukrán elnök belpolitikai helyzete végzetesen megrendülhetne, ha ennyi év háború után még olyan területekről is lemondana, amelyek jelenleg ukrán ellenőrzés alatt állnak. A biztonsági garanciák – amelyekben akár amerikai csapatok is részt vehetnének, bár nem a NATO zászlaja alatt – a tervezett megállapodás egyetlen pozitív elemei, de ezek önmagukban nem teszik elfogadhatóvá a „dealt”.
Éppen ezért Zelenszkij jelentős politikai támogatással érkezik Washingtonba: meghívására vele tart Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Emmanuel Macron francia elnök, Friedrich Merz német kancellár, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, Keir Starmer brit kormányfő, valamint Alexander Stubb finn elnök. Látogatásuk előtt Trump már kijelölte a tárgyalások alaphangját, amikor a Truth Socialön közölte: Ukrajnának le kell mondania a Krímről és a NATO-tagságról.
Trump több okból is siettetné a békekötést. A legegyszerűbb magyarázat, hogy Nobel-békedíjat szeretne kapni. Bár ez elsőre triviálisnak tűnhet, az amerikai elnök még Jens Stoltenberggel, Norvégia pénzügyminiszterével folytatott telefonbeszélgetésében is felvetette a jelölés lehetőségét. Másrészt belpolitikai helyzete is sürgeti: az Epstein-botrány miatt már saját törzsszavazói körében is megjelent a bizalmatlanság, amely korábban feltétlenül kitartott mellette.
Trump tehát lépéskényszerben van – és ezt Putyin is pontosan érzékeli. Jelenleg úgy tűnik, az amerikai elnök hajlandó elfogadni az orosz vezető feltételeit. Ez azonban veszélyes precedenst teremthet: az orosz imperializmus végét ugyanis nem részleges engedményekkel, hanem következetes elszigetelésével lehet elérni. Elég csak az 1938-as müncheni konferenciára visszaemlékezni – akkor sem ért sokat az ígéret.