Zalatnay István: A Fidesz belső felméréseiről

Az elmúlt hetekben az Index olyan, egyéni választási kerületekre vonatkozó felméréseket publikált, amelyekre Orbán Viktor hivatkozott, amikor azt állította, hogy jelenlegi állás szerint 80 kerületet nyernének meg a 106-ból. A nem kormányfüggő elemzők egybehangzó véleménye szerint ez még a kormány irányította intézetek országos eredményei alapján is irreális. A dolog mégsem ilyen egyszerű. Alapos elemzés alapján az valószínűsíthető, hogy a kimutatások tényleges felmérésekre támaszkodnak, valós összefüggések (is) kiolvashatók belőlük – csak azok nem támasztják alá Orbán optimizmusát.

A közvéleménykutatásokkal való manipulációnak megkülönböztetendő két típusa. Az egyik egyszerűen hazudik; nincs mögötte mérés vagy mást közöl, mint amit mér. Ez viszonylag ritka, de előfordul. Bizonyos mértéken túl nem lehet félremérni. Gyanítható például, hogy a kormánypárti intézetek azért nem közöltek hónapokon át felmérési eredményt, mert húzódoztak egyértelmű hamisítástól, inkább várták, hogy a Fideszre nézve elfogadható eredményt közöljenek; egy ponton túl azonban fejet kellett hajtaniuk.  

A másik eljárás szofisztikáltabb. Az adatfelvételnek, a feldolgozásnak, a publikálásnak egyaránt vannak olyan trükkjei, amelyekkel torzítható az eredmény, amely azonban tényleges felmérésre támaszkodik. Az Indexen közölt felmérések inkább ilyennek tűnnek, és ezért elemzésre érdemesek: mert egyrészt sokat elárulnak a manipulációs technikáról, és másrészt azért, mert a nagy hazugság mögött fontos kis igazságok bújhatnak meg.

Esetünkben szokásos trükkökön túl sajátos módszerek is valószínűsíthetők. Először is feltűnő, hogy a standard eljárással szemben, amely 1000 fő körüli mintát vizsgál, ezek a felmérések 500 fős mintával dolgoztak, ahol jóval nagyobb a hibahatár. Aligha azért, mert nem állt volna rendelkezésre több anyagi forrás egy a Fidesz számára készülő felméréshez.

Ismert módszer az, amikor párhuzamosan több, pontosan ugyanolyan felmérést végeznek el, tehát, mondjuk, nem egy kétezer fős mintát vesznek, hanem két egyezreset ugyanabból a halmazból, mert az eredmények eltérései fontos információval szolgálnak a megrendelő – és természetesen az illető intézet – számára. Ha több felmérés történik kis mintán, akkor csak egynek a nyilvánosságra hozatalában jelentős manipulációs potenciál van. Ebben az esetben ez természetesen csak egy, a meglepően kis minta miatt fölvetődő gyanú.

Az viszont látható a közölt számokból, hogy a hat kerületi felmérésből ötnél jóval 20 % alatt maradt a „nem mondja meg”, „nem menne el”, „nem tudja” és „bizonytalan” összesített aránya. És hiányzik az a jelentős réteg, amelyhez tartozóknak van pártszimpátiájuk, de nem biztos, hogy elmennének szavazni. A két tényből egyértelmű, hogy őket besorolták a megnevezett párt szavazói közé, és ezzel kiszűrték azt a nagyon lényeges tényezőt, hogy az egyes pártok szavazóinak elkötelezettségében jelentős különbség lehet – és van jelenleg minden felmérés szerint a Fidesz hátrányára. (Hírlik, hogy a módszertanukat egyébként nem jelző kormánypárti intézetek még olyanokat is egy párt támogatóinak minősítenek, akiknél csak közvetetten, más kérdésekre adott válaszok alapján feltételezik a pártszimpátiát.)
  
Ehhez két megjegyzés kívánkozik. Egyrészt az, hogy a tapasztalatok szerint a tényleges részvétel a magukat biztos szavazónak mondók arányának szokott megfelelni. Másrészt, minden felmérés szerint a Fidesz 2022-höz képest sok szavazót veszített: a kormánypárti felmérések szerint is százezreket, az attól függetlenek szerint egy milliónál is többet. A kormánypárt természetesen elsősorban az ő visszahódításukra törekszik. Lehet, hogy sikeresen; lehet, hogy ez a réteg „tovább zsilipel” a Tisza vagy a Mi Hazánk felé, és lehet, hogy nem fognak szavazni. (A valóságban nyilván mindháromra lesz példa, csak az arányok kérdésesek.) Ez viszont azt jelenti, hogy a vizsgált felmérések nem azt mutatják, hogy mi van, hanem azt, hogy mi lesz – mármint, ha a Fidesz törekvéseit teljes siker koronázza, a Tiszáéi pedig teljes kudarcba fulladnak.

Még védhetetlenebb az, hogy miközben egyéni választói kerületek várható eredményeiről beszélnek, a pártok támogatottságát mutatják ki. Mintha mindegyiknek lenne majd jelöltjük. Csakhogy a Momentum és a MMN már bejelentette, hogy nem indulnak, az LMP-nél is gyakorlatilag eldőlt ez, a Kutyapárt csak annyi jelöltet akar indítani, hogy országos listája lehessen, baloldali értelmiségiek pedig amellett kampányolnak, hogy leghelyesebb listán a DK-ra, egyéni jelölteknél viszont a fideszessel szemben egyedül esélyes tiszásra szavazni. Vagyis a Tiszán kívüli ellenzék támogatóinak nagy és egyre nagyobb része várhatóan a tiszás jelölteket fogja támogatni egyéniben.

E szempontokat figyelembe véve a vizsgált felmérések nem Orbán kincstári optimizmusát támasztják alá, hanem inkább olyasmit mutatnak, ami a nem kormányfüggő intézetek felmérései alapján számítható.

Figyelemre méltó és a felméréseknek manipuláltan kezelt, de valós számokra támaszkodó voltát valószínűsíti az is, hogy miközben a hatalom igyekszik életben tartani a kis ellenzéki pártokat a Tisza gyengítése érdekében, különösen is a viszonylag legerősebbnek tűnő DK-t, az öt vizsgált vidéki kerületből a DK négyben a három százalékot sem éri el. Alighanem tényleg ezt mérték.

Az első öt felmérés megfelelő kontextusba helyezve tehát a független intézetek eredményeit támasztja alá. A legújabb, mátészalkai (Szabolcs-Szatmár Bereg 5. sz.) kerületre vonatkozó azonban egészen meglepő számokat mutat. Arról a kerületről van szó, amely 2022-ben a hatodik legfideszesebb volt, amely a Választási Földrajz által felhasznált felmérések közül a Tisza számára lekedvezőbb, a 21 Kutatóközpont biztos szavazókra vonatkozó adatai alapján egyike annak az összesen kettőnek, amelyben 20 % fölötti előnnyel nyerne a Fidesz; amely kerület esetében a Hol dőlhet el a kétharmad? (Kontroll, 2025. augusztus 5.) című írásomban felvetett szempontok közül egyik sem kedvező a Tisza szempontjából. A Fidesz saját belső mérése szerint azonban 39,7 %-on állna a Tisza 32 %-ával szemben; a többi ellenzéki pártot figyelembe véve fej-fej mellett, ha pedig a többi szempontot is számításba vesszük, jelenleg itt is a Tisza állna nyerésre. Őszintén szólva nehezen hihető. Mert messze kedvezőbb a Tisza szempontjából, mint ami bármely eddigi felmérés alapján számítható. Akkor képzelhető csak el, ha az a radikális elfordulás a Fidesztől, amely a nagyobb és azután egyre inkább a kisebb városokban bekövetkezett, mostanára elérte a falvakat is.

Ennek lehetőségét azért nem lehet kizárni, mert – ellentétben, mondjuk, Lengyelországgal – nem milliók szilárd jobboldali elkötelezettségére alapozódott a Fidesz egyeduralkodó helyzete a falvak világában, hanem inkább egy a hatalmi viszonyokat tudomásul vevő, belenyugvó magatartásra. Lehet, hogy a falvakba is eljutott a híre annak, hogy már nem kell a Fideszre szavazni?

Erre utalhat az augusztus 17-i polgármester választás Cégénydányádban, a szomszédos vásárosnaményi kerület egy hatszáz lakos alatti községében, ahol még tavaly júniusban is kétharmadot kapott a Fidesz. A korábbi, hivatalosan is fideszes – 2024-ben egyedüli jelöltként nyert – polgármester lemondott, majd függetlenként újra indult. A választást azonban 57%-kal az a jelölt nyerte, aki tavaly 38 %-kal éppen, hogy bejutott a testületbe.  

Egyetlen ilyen esetből és a konkrét helyi viszonyok ismerete nélkül messzemenő következtetést nem lehet levonni. Az egész kerületre is igaz, hogy mivel egyetlen kismintás felmérésről van szó, lehet, hogy véletlen, félrevezető. Ha nem, akkor azonban a Fidesz mind a 106 kerületet elveszítheti.

Szerző: Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: HírTV/Youtube