Kis János: A Fidesz aligha lesz partner Alaptörvényének a kukába hajításához

Két fázisra kell osztani az Orbán-rendszer bukása után felépülő új demokratikus rendet – véli Kis János. A demokratikus ellenzék emblematikus figurája, az SZDSZ első elnöke szerint a jogállami viszonyok sürgős helyreállítása után kerülhet csak sor az új alkotmány kidolgozására. A filozófus szerint az elsőhöz szükséges lesz felhasználni a rendkívüli jogalkotás teljes eszköztárát, míg az utóbbi csak széles társadalmi, és politikai legitimáció alapján képzelhető el. Kis elengedhetetlennek tartja a hivatalban lévő közjogi szereplők eltávolítását is.

Az Orbán-rendszer bukása után felépülő új demokratikus rend nem épülhet tartósan a jelenlegi Alaptörvényre, ugyanakkor az új alkotmány megalkotása hosszú, társadalmi konszenzust igénylő folyamat lesz – fejtette ki Kis János a Qubit-nak adott hosszú interjúban.  

A filozófus szerint bár a Tisza rendelkezésére áll a rendkívüli jogalkotás teljes eszköztára, a Fidesz ugyanis ezzel, és a futószalagon zajló törvényhozással alapozta meg az autokratikus hatalomgyakorlás gyakorlatát, ezekkel azonban szerinte érdemes csínján bánni, az új kormány a jogállami reparáció idejére élhet ugyan velük, de egy ponton tisztáznia kell, hogy ennek vége. Kis úgy fogalmazott, hogy „egyértelműen különbséget kell tenni a demokratikus működés feltételeinek helyreállítása és a normális demokratikus kormányzás között.” 

Az interjú egyik központi kérdése a Fidesz által a független intézményke élére ültetett közjogi vezetők sorsa volt. 

Kis szerint a köztársasági elnöktől az alkotmánybírákig számos tisztségviselő elvesztette erkölcsi hitelességét, mert aktívan részt vett az autokratikus rendszer működtetésében, és szó nélkül ki is szolgálta azt, emiatt pedig leváltásukat mindenképpen indokoltnak tartja. Annak ellenére – fogalmaz Kis – hogy sokuk esetében az alapvetően megváltozott politikai klíma miatt az új hatalomhoz való alkalmazkodásnak, megfelelésnek egy egészen sajátos módja figyelhető meg.

Erre talán a legbeszédesebb példa Sulyok Tamásé, aki az Index-nek adott interjújában – a filozófus megfejtése szerint – már meg is üzente, hogy köztársasági elnökként úgy fejezi ki a nemzet egységét (miközben persze az államszervezet demokratikus működéséről mélyen hallgat), hogy kinevezi a kinevezésre felterjesztett személyeket, és automatikusan aláírja az aláírásra elé terjesztett törvényeket. 

Kis úgy véli, hogy a jelenlegi politikai helyzetben a többi éríntettől is hasonló viselkedés várható el, erre azonban szerinte nem szabad építenie az új hatalomnak még akkor sem, ha a posztjukon meghagyott közjogi szereplőktől érdemi ellenállásra már nem lehetne számítani, azaz az új kormány munkáját alkotmányjogi eszközökkel már nem akadályoznák. 

A filozófus úgy érvel, hogy a független alkotmányos intézményeket működtető személyek integritása, jó hírneve hitelesíti azt az ígéretet, hogy részrehajlásmentesen, csak az alkotmánynak és a törvényeknek engedelmeskedve működnek majd, márpedig az eddigi hivatalviselőktől az eddigi tapasztalatok alapján pont ez az integer viselkedés nem remélhető.

Bár a legnagyobb nehézséget Kis még csak nem is ebben látja, hanem a leváltások megfelelő indokának megtalálásában, szerinte itt ugyanis még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy formális intézményi átalakítás mögé rejtsék a személycseréket, mint ahogy azt például Orbán alatt megtapasztalhattuk. Az egyik legkirívóbb ilyen példa volt, amikor a Legfelsőbb Bíróságot egyszerűen átkeresztelték Kúriává, a megszűnő intézménnyel pedig automatikusan megszűnt az intézmény élén álló személy megbízatása is. 

Ezt a fajta eljárást Kis egyértelműen rosszhiszemű alkotmányozásnak tartja, és mindenképpen elkerülné, helyette pedig, egy egyszeri, átmeneti alkotmányszabályt javasolna, amely kimondaná bizonyos közjogi mandátumok megszüntetését, őszintén arra hivatkozva, hogy a demokratikus jogállam helyreállításához új intézményi hitelesség szükséges, ennek megteremtéséhez pedig egy ilyen alkalmi intézkedés kell; melyet a processzus lezajlása után azonnal vissza is vonnának. 

Az új alkotmánnyal, és egy új alkotmányozási folyamattal kapcsolatban Kis azt látja, hogy minderre óriási a társadalmi igény, és ez a kampány során is hangsúlyosan érzékelhető volt, vagyis az új alkotmány szükségessége – mondhatni – magától értetődik. Hozzátette azonban, hogy a jelenlegi helyzet nem minden szempontból kedvező az alkotmányozásra nézve.

A parlamenti kétharmad, azaz az alkotmányozáshoz szükséges formális többség rendelkezésre áll, ám  pont a megelőző, fideszes alaptörvény megalkotásából tudjuk, hogy az nem elégséges a széles körű társadalmi legitimáció megteremtéséhez. Ehhez a parlamenti ellenzéki pártokat is be kellene vonni, ám szerinte ebben a jelenlegi Fidesz nem lenne partner, csakúgy, mint az általa megalkotott Alaptörvény kukába hajítására. 

 Kis úgy véli, hogy a mostani képlékeny politikai helyzet miatt is arra lenne szükség, hogy időt adjanak maguknak a politikai aktorai, és az új alkotmány megalkotását illetően Kis János óvatosságra int, szerinte még az is elképzelhető, hogy hogy az alkotmány jogi létrehozásával meg kell várni a következő választást.

Amit szerinte most mindenképpen célszerű lenne megtenni, az az új alkotmány koncepciójának előkészítése, hosszú távon pedig egy nyilvános előkészítő folyamatot javasol: szakértői testületek, civil csoportok, nyílt viták és társadalmi egyeztetések bevonásával kellene kialakítani az alkotmányos elképzeléseket. Úgy véli, a valódi részvételi alkotmányozás semmiképpen sem „állampolgári gyűlésekben”, hanem széles nyilvánosság előtt zajló szakmai és politikai vitában valósulhat csak meg.

Foto: CEU