Ki akar királybuktató Mi Hazánkot?

A választás előtt néhány nappal már nemigen kétséges, hogy azt a Tisza Párt fogja megnyerni, de kérdéses, hogy ez egyszerű vagy kétharmados többséget fog-e jelenteni. Amikor tavaly nyáron a Kontrollban egy kétrészes elemzésben (1.rész,, 2.rész) arról írtam, hogy a Tisza kétharmados győzelem küszöbén áll, a legtöbben ezt teljesen irreálisnak tartották. Pedig valójában több, mint egy éve a nem kormányfüggő közvélemény-kutatók felméréseiben a számok ezt mutatják. Ez év februárjáig azóta annyi történt, hogy a Fidesznek sikerült potenciális támogatóit jobban aktivizálnia (bár nem annyira, mint a Tiszának), de ezt ellensúlyozta, hogy a Tisza mellől szinte eltűnt a többi ellenzéki párt. Úgy tűnik, az elmúlt hetekben következett be egy újabb eltolódás a Tisza javára.

Pedig szinte mindenki arra számított, hogy a Fidesz legalábbis sokat le fog dolgozni hátrányából. Mert oly mértékben lejt a pálya a javára. Szinte az állami intézményrendszer egésze propagandája szolgálatába lett állítva. A kormánypárti elemzők ezért őszintén gondolhatták, hogy a „legvalószínűbb eredmény” kedvező lesz a Fidesz számára. Ez az őszinteség azonban mérhetetlenül cinikus volt. Azért gondolhatták, hogy visszaerősödik a Fidesz, mert demokratikus körülmények között elképzelhetetlenül egyenlőtlenek a feltételek. „Tudjuk, hogy győzünk, mert csalni fogunk” – körülbelül ezt gondolták. És ezért nem arra vonatkozó adatokat hoztak nyilvánosságra, hogy mit mérték az adott időpontban, hanem arra vonatkozókat, hogy mi lesz majd. Mikor? Ha a Fidesz visszanyeri elbizonytalanodott szavazóit, a Tisza pedig nem, hogy újakat nem szerez, de még veszít is az elképzelhetetlen mennyiségű pénzt felhasználó és semmilyen módszertől vissza nem riadó negatív propaganda következtében.

Elemzők és nem kormányközeli újságírók is ezzel számoltak – csak nem remélve, hanem félve ezt a forgatókönyvet. És ezért gyakran a valós helyzetnél a Fidesz számára kedvezőbb képet vetítettek előre.

A Fidesz erősödése azonban nem következett be. A gépezet egyre köhögősebben, dezorientáltabban működött, mára szinte önmaga paródiájává vált; a Tisza pedig kiválóan használta ki lehetőségeit. Szinte napról napra erősödik annak az esélye, hogy nem feles, hanem kétharmados győzelmet arat. A kettő között óriási a különbség. Leegyszerűsítve: ha kétharmados többséggel le lehet bontani a NER rendszerét, a Fidesz nem térhet többé vissza a hatalomba; ha csak feles többség van, elképzelhető.

Az, hogy a kettő közül melyik következik be néhány billegő választókerületben dőlhet el és minimális szavazatkülönbségen múlhat. Ennek a következő az oka. Az egyes választókerületek eredményei között mindig van egy szórás, és van egy olyan sűrűsödési pont, amelynek szűk környezetében sok kerület eredménye torlódik. 2022-ben ez a Fidesz szempontjából nézve 60 % körül volt. (A 106 egyéni választókerületből 2022-ben 18-ban (!) 59 és 61 % között volt). A torlódási pont a most körülbelül 15 %-kal alacsonyabbra várható, 45 % táján. Ez az arány az, amely körüli eredménynél esélye van a Fidesznek megnyerni az adott kerületet, és egyúttal az ezekben elnyert mandátumokon fog múlni, hogy lesz-e egyharmaduk kétharmados törvények megakadályozásához. (Az a körülbelül 15 választókerület, amelyben ennél erősebb a kormánypárt, önmagában ehhez nem elégséges.) Könnyen lehet, hogy hétfő hajnalban még nem is lehet tudni, hogy melyik forgatókönyv következik be. A nyugaton élő magyarok megnövekedett választói aktivitása és az átjelentkezettek miatt az várható, hogy ott, ahol a vasárnap esti adatok szerint még 1 esetleg akár 2 %-kal vezet a Fidesz, végül mégis a Tiszáé lesz a mandátum.  

Az esélylatolgatások szinte mindig a két jelzett lehetőségre vonatkoznak. Van azonban egy harmadik is: az, ha a Tiszának nincs kétharmada, de a Fidesz sem éri el az egyharmadot. Mivel sem a DK-nak, sem a Kutyapártnak nincs reális esélye elérni az 5%-os parlamentbe jutási küszöböt, ez akkor képzelhető el, ha Mi Hazánk lesz a mérleg nyelve a maga várható 6-8 képviselőjével – nem a Fidesz vagy a Tisza egyszerű többségéhez, hanem utóbbi kétharmados többségéhez.  

Kétharmados többséghez 133 szavazat szükséges. Ha a Tiszának 100-125 közötti mandátuma van, a Mi Hazánknak pedig, mondjuk 7, akkor kormányt alakíthat, de szóba sem jöhetnek a kétharmados törvények. Ha azonban – 7 mihazánkos képviselőt feltételezve – 126 és 132 között van ez a szám, akkor a szélsőjobbtól függ, hogy biztosítja-e a legfontosabb döntésekhez a hiányzó szavazatokat. Ennek matematikailag nem csekély esélye van.

A szavazati arányok felől nézve ez a következőt jelenti. Az – egymástól nem nagyon eltérő – mandátumkalkulátorok szerint, ha a Tisza országosan körülbelül 17-18 %-kal kap többet, mint a Fidesz, az úgy oszlik el választókerületek szintjén, hogy önmagában is kétharmados többsége van. Ha viszont ez a különbség valahol 14-17 % között van, akkor következhet be az a helyzet, hogy a Mi Hazánk a mérleg nyelve a kétharmadhoz.

Ezzel nem szoktak számolni a Fidesz és a Mi Hazánk ideológiai közelsége, sőt az utóbbi szatellit párt gyanús volta miatt. Aligha kérdéses, hogy ha a parlamenti többség függene tőlük, nem támogatnák a kormányváltást.  Már csak azért sem, mert Orbán bármit megígérhet nekik ennek fejében; ha ugyanezt Magyar Péter tenné meg, azonnal széthullana szavazóbázisa.

Egészen más a helyzet azonban, ha a kétharmad függ a Mi Hazánktól. Akkor Orbán semmit nem tud ígérni. A Tisza – és vele együtt az egész ellenzék – pedig abba a helyzetbe kerül, hogy mivel égető szükség lenne néhány plusz szavazatra a legfontosabb cél elérése érdekében, igen erős alkupozícióba kerülne a szélsőjobb. Királycsináló nem lehetne, de királybuktató igen.

A Fidesz egyeduralmának felszámolása nekik is érdekük. Elsőként is egy arányosabb választói törvény. Az, hogy az megszülessen, a „Tiszán túli ellenzék” egészének is érdeke. A hogyan azonban nagyon nem mindegy. A különböző pártok szavazói bázisuk eltérő volta miatt más választói törvényt támogatnának. Nem lenne előnyös például a Mi Hazánk számára, ha megszűnne a nyugaton élő magyarok diszkriminált helyzete, mert közöttük igen csekély a támogatottságuk. De az sem, hogy megváltozzon a városi és vidéki szavazók közötti aránytalanság utóbbiak javára, mivel bázisuk éppen, hogy vidéken van.

Egy lépéssel előrébb gondolva, a Mi Hazánk azzal is kalkulálhat, hogy ha a NER végleges bukásával szétesik a Fidesz, akkor annak jobbszélen lévő része náluk landolhat.  A választási törvényen kívül pedig más olyan törvények meghozatalához is köthetné a Mi Hazánk a NER lebontásának lehetővé tételét, amelyek teljesen elfogadhatatlanok egy demokratikus értékrend felől nézve. És mégis: olyan abszurd helyzet jöhetne létre, amelyben a szélsőjobbtól legtávolabb állók is arra kellene, hogy biztassák a Tisza kormányt, hogy a Fidesz hatalomba való visszatérésének elkerülése érdekében fogadja el a Mi Hazánk önmagában elfogadhatatlan követeléseit.

Ha csak egyszerű többsége van a Tiszának, visszajöhet a Fidesz. Ha csak a Mi Hazánk támogatásával lehet megváltoztatni kétharmados törvényeket, az súlyos demokratikus deficittel jár. Magyarország Európába való visszatéréséhez csak az jelent igazi esélyt, ha a Tiszának a Mi Hazánk nélkül lesz kétharmada. Ezt is mindenkinek meg kell fontolnia, amikor április 12-én leadja szavazatát.

Szerző: Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: Facebook/Orbán Viktor