Zalatnay István: Hol dőlhet el a kétharmad? (2. rész)

Ennek az írásnak az első részében arról írtam, hogy ha a Választási Földrajz FB odalon megjelent, közelmúltbeli közvéleménykutatási adatok és a 2024-es EP választás eredményei összevetésével készült számításokat néhány szemponttal kiegészítjük, akkor arra jutunk, hogy a jelenlegi erőviszonyok és folyamatok a Tiszának egy kétharmad határán lévő győzelmét vetítik elő. Ez valamivel kedvezőbb a Tisza számára, mint amit az oldal egyik gazdája Bódi Mátyás mondott, aki a Tisza egyszerű győzelme és kétharmados győzelme közötti félútról beszélt, és annak felel meg, amit a hat nem kormányirányított közvéleménykutatási eredmény közül a Tisza számára kedvezőbb három alapján számított a Választási Földrajz.

A párterőviszonyok alakulását a következő hónapokban várhatólag az fogja meghatározni, hogy a közhangulat változásának a Tisza számára kedvező trendje folytatódik-e vagy megfordítja azt a kormányzati hatalmat és anyagi forrásokat is korlátlanul használó Fidesz propaganda. Az elemzők ennek megítélésében megosztottak. Annyi látható már, hogy azok a tényezők, amelyek miatt 2022-ben az utolsó hónapokban nagyon eltolódtak az erőviszonyok a Fidesz javára, most kevésbé érvényesülhetnek: nem kedvetlenítheti el a szavazókat az ellenzéki együttműködés pártjai közötti acsarkodás, szűkösebb források állnak a Fidesz rendelkezésére választási osztogatásra, és olyan friss háborús trauma sem várható, mint akkor.

A legizgalmasabb kérdés az, hogy melyik egyéni kerületekben van jobb vagy rosszabb esélye a Tiszának azok közül, ahol eldőlhet a kétharmad, amely lehet egyedül a Tiszáé, de matematikailag az is lehetséges, hogy valamely kis párttal együtt. 

Pontosan nem mondható meg, hogy hány egyéni Tisza győzelem kellene ahhoz, hogy a Fidesz egyharmados mandátumszám alá kerüljön, de a Választási Földrajz nem véletlenül számol 22 kerülettel mint „narancsfölddel”. Ennyivel még biztos, hogy egyharmad alatt marad a Fidesz, bár valószínűleg néhánnyal több esetén is így lenne még. Ez a 22 kerület egyetlen plusszal – a keszthelyi kerülettel – ugyanaz, mint amelyeket a Választási Földrajz egy korábbi anyaga Fidesz többségűként valószínűsített. Ebből indulok ki, bár vannak némiképp eltérő listát eredményező elemzések is. Mivel aligha fog a Tisza éppen ebben, de csak ebben a 22 kerületben veszíteni, érdemes beazonosítani a viszonylag könnyebben elhódítható „narancsföldieket”, amelyek más veszteségeket ellensúlyozhatnak.

Az elemzés kimutatható, a jövőben várhatólag érvényesülő tendenciákra alapozódik, amelyek miatt a jelzett kerületekben a Tisza számára kedvezőbben fog alakulni a pártszimpátia változása, mint a többiben. Ez jórészt független attól, hogy általában országosan milyen irányba fognak eltolódni az erőviszonyok. Három általános szempontra hivatkozom, amelyek mellett vannak csak egyes kerületeknél érvényesülő sajátosságok is. Természetesen csak feltételezésekről van szó, amelyeket kerületi szintű felmérések erősíthetnek vagy cáfolhatnak meg.  

Településtípusokként eltérő folyamatok

A Fidesz támogatottságában óriási különbség van korcsoportoktól, iskolai végzettségtől és a lakóhely településtípusától függően; a regionális különbségek ellenben viszonylag csekélyek és túlnyomórészt az említettekből fakadnak, főleg az adott kerület településtípusok szerinti összetételétől. E tekintetben négy kategóriát, fővárost, megyei várost, egyéb várost és községet szoktak megkülönböztetni. Ennél azonban finomabb, illetve más bontásra lenne szükség.

Budapest agglomerációja választói magatartás szempontjából is a fővárosra hasonlít, vagyis erősen ellenzéki. Ezzel együtt az ország 27%-a „fővárosi”. Az átsorolással az „egyéb város” kategória viszont ötödével csökken, és egyúttal annak ellenzéki jellege is, ami némi jó hír a vidéki körzetekben reménykedő Fidesznek.

A megmaradó közel két és fél millió városi is nagyon különböző kategóriákba sorolható. Az elmúlt év időközi önkormányzati választásai azt mutatják, hogy a kis-közepes nagyságú, regionális központ szerepet is betöltő városokban – néhány indokolt kivételtől eltekintve – sokkal jobban csökkent a Fidesz jelöltek támogatottsága, mint bármilyen más településtípusnál. Oroszlányban, Sátoraljaújhelyen, Ajkán, Pápán, Orosházán, Mosonmagyaróváron, Barcson, Gárdonyban súlyos, néhol megsemmisítő vereséget szenvedett a Fidesz – néha nyíltan nem is vállalt – jelöltje (ld. ehhez Időközi választások: a fideszes „magszavazók mítosza”)  Ez azt mutatja, hogy a pártszimpátia változása nem feltétlenül fokozatos; lehetnek átbillennések, radikális, gyors váltások. Kifejezetten ennél a településtípusnál, az egyéb város felső kategóriájában az elmúlt évben összeomlott a Fidesz választói bázisa. Másutt inkább csak erodálódott.

Ezt a jelenség nem köthető pusztán lakosságszámhoz. Bár kínálkozna tízezer főnél határt húzni, annál is inkább, mert az önkormányzati választásnál az afölötti településeken vannak egyéni körzetek és általában pártjelöltek, alatta egyetlen lista és főleg függetlenek, a földrajzi viszonyok miatt félrevezető lenne. Dombvidék párszáz lakosú falvai között három-négyezres városka is regionális szereppel bírhat, alföldön van, hogy tízezres települések sorakoznak egymás mellett enélkül. 

Az EP.választásnál már érzékelhető trend megerősítést kapott tehát azóta: a Fidesztől való elfordulás, amely a fővárosban kezdődött, majd folytatódott a megyei városokban, elérte a kis-közepes városokat. Kérdés, hogy lesz-e hasonló robbanásszerű változás még kisebb települések szintjén is. A választás szempontjából ez a városi trendváltozás azt jelenti, hogy ha egy kerületben van ilyen regionális központ jellegű város, és ott elsöprő győzelmet arat a Tisza, akkor nehezen ellensúlyozhatják a falvak, mégha ott meg is marad a Fidesz többsége. Természetesen ez függ attól is, hogy az átbillent város(ok) mekkora részét jelentik az adott kerület lakosságnak.

Önkormányzatok szerepe

A szélsőséges központosítási politika miatt az önkormányzatok eszköztelenné válván, ha akarnák sem tudnák jelentősen befolyásolni aktívan a választás eredményét. Annak azonban nagy jelentősége van, hogy nem kormánypárti vezetés esetében – különösen, ha tavaly történt a változás – megtört a varázs, kiderült, hogy mégsem sorsszerűen örökkévaló a Fidesz hatalma. Tavaly az ellenzék megosztottsága miatt néhány megyei várost öt év után visszahódított a Fidesz; a jövő évi választás szempontjából azonban fontosabb, hogy számos kis-közepes várost elveszített; sok olyat, amelyet emberemlékezet óta uralt.  

Nemcsak a közhangulat változása, „a világ lehetséges ábrázatára” vonatkozó kép miatt fontos az önkormányzatok szerepe. Köztudott, hogy a független önkormányzatoktól is elvárás volt, hogy minden választáson részt vegyenek a Fidesz melletti mozgósításban. Ha a politikai széljárás változása miatt ez nem vagy sokkal lagymatagabban történik meg, az jelentős befolyásolhatja a választás kimenetelét. Ez a tényező a legfontosabb szereppel községek esetében bírhat.    

Fokozódó átszavazási hajlandóság

A Republikon nemrégiben vizsgálta a másodlagos pártszimpátiákat. Ebből kiderül az amúgy is sejthető, hogy a Tisza ebben is előzi a Fideszt.  A valóság még kedvezőtlenebb azonban a Fidesz számára, mert ez a kimutatás nem mérvadó az egyéni kerületek tekintetében. Ott ugyanis eleve nem lesz minden pártnak jelöltje, másrészt nyilvánvaló lesz, hogy kinek lehet esélye győzelemre. A választásokhoz közeledve csak fokozódó polarizáció miatt még inkább nőni fog a kisebb ellenzéki pártok szimpatizánsai között az átszavazási hajlandóság az egyéni jelölteknél, amit egyre több liberális és baloldal véleményformáló nyíltan is támogat. A másik oldalon azonban a Mi Hazánk érdekeinek nem a NER fennmaradása felel meg, hanem a Fidesz szétesése és annak romjain a Mi Hazánk jelentős megerősödése. Ezért Fideszre történő átszavazás részükről nem várható.

Az egyéni kerületeknél ezért elsősorban nem azt kell nézni, hogy hol áll(hat) éppen a Tisza népszerűsége, hanem hogy a Fidesz mennyi támogatóra számíthat.  Nemigen nyerhet ott, ahol 45 százalék alatt van a támogatottsága. Ha országosan 35 százalék körül van, ahogy azt az újabb kutatások mutatják, és tudva a különböző kerületek eredményei között régóta megfigyelt szórást, kérdéses, hogy el tudja-e érni ezt a 45 százalékot húsz és néhány kerületben.  

Egyes kerületek

A Sátoraljaújhelyi (Borsod-Abaúj-Zemplén 5.sz.) kerület két kis-közepes városából Sárospatakon súlyos vereséget szenvedett a Fidesz; egyetlen választókerületben nyert, ott is 30 százalékkal a megosztottság miatt. Sátoraljaújhelyen nyert, de néhány hónappal később egy időközin már nagyon veszített. Ellenzéki vezetésűvé vált az abaúji rész kicsiny regionális központja, Encs is. Az alrégiók közül pedig a Tokaj-hegyaljai bortermelő vidék az átlagnál polgáriasultabb. Nem biztos, hogy ezt ellensúlyozni tudják a kerület többi, elmaradott részének községei. 

A Fidesz szilárd kerületének szokták számítani az Ózdit (Borsod-Abaúj-Zemplén 3.sz). A kerület kétötöde azonban annak központjában – a bányászat és nehézipar leépülése óta krízisben lévő – Ózdon él, ahol ellenzéki volt és maradt a vezetés. Egész sajátos szempont, hogy sokak számára a város legnagyobb büszkesége a rapper Majka, aki a pop- és celebvilág legkarakteresebben ellenzéki személyiségévé vált az elmúlt évben. A növekvő politikai polarizáció miatt nem várható, hogy a kerület – mára egyébként nagyon elhalványult – szocialista múlttal bíró rétege miatt sokak nem lennének hajlandók átszavazásra.

De nem várható ez a megyének annál a kerületénél sem, ahol még jobban megmaradt ez a baloldali hagyomány, a Kazincbarcika központú 4. számúnál, amely a Medián adatai alapján szintén a legfideszesebbek közé tartozik. Ezek egyébként azon kerületek közé tartoznak, ahol döntő lehet, hogy a legszegényebb réteghez tartozókat továbbra is teljes kontroll alatt tudja-e tartani és nagy arányban le tudja-e szavaztatni a Fidesz.

2022-ben az országban a negyedik legjobb eredményt a Nyírbátor központú Szabolcs-Szatmár-Bereg 6. sz.-ú kerületben érte el a kormánypárt. Ehhez képest ugyancsak meglepő, hogy a három ténylegesen annak tekinthető városból kettőben, magában Nyírbátorban és Újfehértón, az ellenzék minden egyes egyéni önkormányzati választókerületben győzött tavaly, sőt a Fidesz általában 30 százalékot sem ért el. Nagykállóban ugyan győzött hét jelölt között polgármesterjelöltjük 38 százalékkal, de a testület ott is ellenzéki többségű.  Mindezt úgy, hogy pártlistán a kormánypárt mindhárom városban megközelítette az 50 százalékot. Ez rámutat egy olyan jelenségre, amely másutt is megfigyelhető, de itt a legkarakteresebben: a „jó király mítoszára”. A párttal nincs baj, csak sajnos, itt nálunk szörnyű alakok képviselik; ha ezt tudná a Viktor, mindjárt intézkedne. A választások kimenetelét jelentős mértékben fogja befolyásolni, hogy lesznek-e nagyobb számban olyan mítosz-hívők, akik ráébrednek arra, hogy nem az országos politika ellenére olyan felháborítóak a viszonyok helyben, amilyenek, hanem éppen amiatt.

Pápa (Veszprém 4.sz) tipikus példája a regionális központ pálfordulásának. Az egykor sziklászilárd kormánypárti – a kerület lakosságának harmadát adó – városban a polgármester és a testület fele ellenzéki lett, majd egy időközi választáson a fideszes jelölt már egynegyednyi szavazatot sem ért el. Váltás történt a kerület másik városában, Zircen is. Kérdéses, hogy tudják-e ezt ellensúlyozni a fideszes többségűnek maradt falvak.

A tolnai 3. sz-ú kerület központjától, Pakstól, miután ellenzéki többségű lett önkormányzata, egy tollvonással elvették a város bevételeinek jelentős részét. A cinikus eljárás rendkívül erős kormányellenes érzelmeket válthatott ki a városban. Paks csak negyedét adja a kerület lakosságának, de a másik két város egyike, Dunaföldvár szintén ellenzéki vezetésű lett tavaly.  Nemigen tehetett jót a kormánypárt népszerűségének képviselőjük Süli János lejáratódása sem.

Az elmúlt években Budapest mellett a Balaton környéke az, ahol a legarcpirítóbb a NER helyi érdekeket semmibe vevő térfoglalása, magamutogató jelenléte. Ez hozzájárul ahhoz, hogy az öt érintett kerületből három a Választási Földrajz listáján eleve nem minősül „narancsföldnek”. A másik kettőnél sem esélytelen azonban az ellenzék. Különösen nem a zalai 2. kerületben, amelynek nemcsak a központjában Keszthelyen aratott győzelmet évtizedek után az ellenzék 2024. júniusában, de változás történt a két kisebb városban Hévízen és Zalaszentgróton is. Jelentősen befolyásolhatja az eredményt Balaton-környék felháborodottsága.

Az ötödik Balaton-környéki kerület, a Marcali központú somogyi 3. sz.-ú sem tekinthető sziklaszilárd fideszesnek. Maga Marcali már régebb óta ellenzéki vezetésű, de lakossága egy hatoda sincs a kerületnek. Viszont jelentős része a kerületnek Balaton-környéki, ahol a kisebb és nagyobb településeken egyaránt alacsonyabb a Fidesz támogatottsága, mint az adott településtípusnál általában. Kérdés, hogy mennyire lesz ez elég a kerület kisközségek meghatározta nagyobb részével szemben.

Természetesen a nem „narancsföldi” kerületek között viszont vannak olyanok, amelyekben a Tisza győzelme nagyon bizonytalan. Általában véve azt lehet csak állítani a jelenlegi viszonyok alapján, hogy a NER-rel szembeni alkotmányozó többség egy-két tucat kerületben dőlhet el, és azokban nagyon kevés szavazaton.

 Szerző: Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Borítókép: Facebook/Magyar Péter