Amit meg kell szüntetni: az állami gyűlöletmonopólium

Nézném kedvenc kormánykritikus műsoraimat a jutyúbon – és öt percenként megszakad, hogy közölje: nyugaton egekben az üzemanyag ára, bezzeg… kb. eddig tud eljutni, mire lecsapom. Megyek autóval az országban bárhol, és óriásplakátokon csak azt látom, hogy ki veszélyes, meg annyi Zelenszkij-képet, mintha Ungváron lenne választási kampány. Ha pedig azt akarom – márpedig azt akarom – hogy ne kelljen további évekig ezt nézegetnem, arra most hétvégén egy válasz van. Szerencsére csak egy, és most különösebb kételyek nélkül.

Az, hogy az államnak védelmi monopóliuma van, rendben: ezt a leghagyományosabb értelemben vett szuverenitás része. Az állam kötelessége, és – alrendszerein, pl. önkormányzatokon keresztül – kizárólagos joga, hogy az engem veszélyeztető szándékok ellen fellépjen. Normál esetben a rendőr látványa mondjuk egy ünnepségen azt jelenti: vigyáz rám, nehogy bajom essen. Persze az emberek egy komolyabb része tud tartani nehezen felfogható veszélyektől is.

Nekem ezzel a rendszerrel a fő bajom nem az, hogy lop – az is persze, de még inkább az, ahogy önmagát fenntartja. És így tartja fenn: iszonyatos információs zajt kelt olyan félelmek irányába, amelyek vagy nem léteznek, vagy már simán kezelve vannak, mindezt azért, hogy azt kommunikálja: ezektől csak ő képes engem, az állampolgárt megvédeni, az ő aktuális ellenfele pedig arra szerveződik, hogy nekem ebben rosszat tegyen. Mindezt az én adóforintjaimon, annak érdekében, hogy a lopás és a hergelés mehessen tovább.

Én most, sok más mellett, leginkább ezért szavazok a Tiszára. Nem tudom, milyen politikai, államszervezeti világ jön utána, bár ahogy a jelöltállítást végigvitték a társadalmi kreativitás felkeltésével és csatornázásával, valószínűleg államot is tudnak így csinálni, a jelenleginél pedig szinte csak jobbat lehet. De ezt a félelemkeltő, hergelő propagandát biztos nem fogják csinálni.

Szinte el sem hiszem, de elérhető közelségbe került, hogy nyárra megszűnik az állami hírmonopólium, a „vagy egy perce?”, az óriásplakátokról bugyuta mosópor- és bútorreklámok hirdetnek alacsony árakat, nem kell „fidesz-célú hirdetéseket” hallgatni a zenei műsorokba spékelve. És a jutyúbon és nézhetem majd úgy a Tisza néhány intézkedését kritizáló beszélgetős műsort, hogy nem kell ötpercenként az állami hirdetést kikapcsolni. A mosóport majd valahogy megoldom.

Erről, illetve erről is szavazunk vasárnap