Szilágyi László, az ország első közéleti hamburgerezőjének alapítója: Ellenzéki vagyok, hülyeségellenzéki!

„Nekünk is van véleményünk, mint mindenkinek, csak az a furcsa, hogy mi ki is mondjuk” – mosolyog Szilágyi László, a Billog társtulajdonosa és marketingfelelőse, aki az ország első „közéleti hamburgerezőjének” alapítója is. Húspogácsa, cheddar szósz és egy kis társadalmi felelősségvállalás – ezt kapja, aki ellátogat a parlament melletti kis étterembe. Mit jelent számukra a társadalmi felelősségvállalás, és milyen hátulütői vannak ennek? Miért nincs Magyarországon kultúrája a céges társadalmi felelősségvállalásnak, és szeretnék-e, hogy egyre többen csatlakozzanak hozzájuk? Többek között ezekről beszélgettünk Szilágyi Lászlóval. 

Kezdjük talán azzal, hogy mióta dolgozol a Billogban? 

A Billog Burger egyik alapítója és társtulajdonosa vagyok. A cégcsoportunk elkezdett építeni egy rendezvényközpontot öt évvel ezelőtt Kőbányán, és az egyik kollégám szerette volna, ha a rendezvényközpontnak van egy vendéglátóegysége is. Ezért azt találta ki, hogy vegyünk egy foodtruck-ot, hogy addig is, amíg felépül a rendezvényközpont, már el lehessen kezdeni etetni az embereket. És akkor azt kértem tőle, hogy csináljam én a foodtruck-ot, illetve a márkaépítést és a marketinget is, úgy, ahogy szeretném. Amire azt a választ kaptam, hogy persze, csak a vendéglátást ne, vagyis ne én süssem a burgereket. És azóta is úgy működünk, hogy van egy profi vendéglátós háttér, engem pedig engednek az interneten rosszalkodni. 

És ez zökkenésmentesen működik azóta? 

Igen, az, hogy a kollégák bíznak bennem és szabad kezet adnak, nagyon sokat segít abban, hogy gyorsan tudjak reagálni a közéleti kérdésekre, és nem kell három ügyvéddel jóváhagyatnom a posztokat. Ha mindig jóvá kellene hagyatnom egy jogi csapattal, amit csinálok, akkor még soha nem posztoltam volna, mert sokszor a „megszokott” kommunikáció határán mozgunk, persze ez nem azt jelenti, hogy bármilyen tartalom jogsértő lenne. Egyszerűen sokszor használunk gúnyt vagy iróniát, bár ezt igyekszem mindig kedvesen és hozzáadott értékkel tenni. 

Minden posztot te csinálsz? 

Igen, ez is hozzájárul a gyorsasághoz. Nincs külön grafikusunk, a ChatGPT például nagyon sokat segít az illusztrációban. Amire én nagyon büszke vagyok, hogy mi vagyunk Magyarország első „közéleti hamburgerezője”, ahol a cheddar szósz mellett közéleti témákat is be merünk hozni az asztal mellé. Annak akarok az úttörője lenni, hogy ne kelljen ma félni Magyarországon amiatt, ha valaki elmondja a véleményét. Ezért örömmel látom, ha a Billog asztalainál akár különböző nézeteket valló emberek vitatkoznak, és anélkül tudnak meg tudnak enni egy hamburgert, hogy egymásnak ugranának. Nekünk ez a hitvallásunk, de minden szervezettől és politikai párttól függetlenül működünk, tényleg csak, mint egy útszéli hamburgerező. Persze van véleményünk, mint mindenkinek, csak az a furcsa, hogy mi ki is merjük mondani a parlamenttől 300 méterre. 

A kezdetektől ezt volt a brand, vagy útközben alakult ki, hogy társadalmi kérdésekben is meg kellene nyilvánulnotok?

Ebbe igazából „belesodródtunk”. Az elején én annyit tudtam, hogy valami mást szeretnék csinálni, mint a többiek, és ne az ezeregyedik burgerező legyünk Budapesten. Ezt először az alapanyagokon keresztül próbáltuk elérni, ezért hoztuk be a bölényhúst, de arra is nagyon figyeltünk, hogy amit lehet, magyar termelőktől vásároljunk. De már az első évben volt egy olyan akciónk, hogy karácsonykor ingyen ételt osztottunk a rászorulóknak. 

Arról, hogy milyen ügyekbe álltok bele, ki dönt? 

A tulajdonostársaimmal együtt döntünk ezekről, akik bár azt kérik, hogy ne legyenek kirakatba helyezve, ez nélkülük akkor sem létezne. Nem mondom, hogy nem volt már egy-egy parázs vitánk, de ez a normális, hogy nem mindig értünk egyet a közügyekben. Sőt, egy ideje már a vendégeket is bevontuk a döntésbe. Volt már olyan, hogy az egyik vendég kikérte magának az egyik posztunkat, azt mondta, soha többet nem fog idejönni, amire én meghívtam, hogy személyesen beszélgessünk. Eljött, beszélgettünk két órát, és töröltem a posztot. 

Mi volt az a poszt? 

Kiraktam egy mémet arról, hogy lebukott a vezérigazgató és a beosztottja a Coldplay koncerten, amiben én a házasság szentsége mellett álltam ki. A lebukás után azonban olyan durva támadásokat kapott ez a pár, amit már nem érdemeltek meg, és ezt én is beláttam, úgyhogy nyilvánosan bocsánatot kértem és töröltem a posztot. De én egyébként nem azt szeretném, ha mindenki egyetértene velünk, hanem ha vitatkoznának. 

Nem olyan régen Répássy Róbert sem értett egyet veletek. 

Igen, egy hónappal ezelőtt azt mondta a bántalmazott nők megsegítése miatt indított kampányunkra, hogy ha baj van, az emberek ne egy hamburgerezőhöz forduljanak, hanem az Áldozatsegítő Központhoz. Én erre meghívtam őt ide, hogy jöjjön el, egyen egy burgert és mondja el, miért nem jó, ha mi is segítjük a bántalmazott nőket. Én ugyanis azt gondolom, hogy mindenkinek meg kellene tennie, amit megtehet a másikért, hiába van egy „hagyománya” annak, hogy várjuk a megmentőt. Ez nem azt jelenti, hogy nem várom el a hatalomtól a segítséget, de én is akarok érte tenni. Az államtitkár úr pedig elfogadta a meghívást és eljött. 

Ezen meglepődtél? Azért ez nem túl gyakori. 

Igen, nagyon. Nem is egyedül jött, hanem az Áldozatsegítő Központ vezetőjével. Azt mondta, hogy nem minket akart bántani, csak az ÁSK-ra akarta felhívni a figyelmet, amit én elfogadtam, és kiraktam a szórólapot is, amit hoztak. Egy kicsit tartottam attól, mivel sok ellenzéki érzelmű vendégünk van, hogy ez vissza fog ütni, de nem ez történt. Ezzel nagyon nagy „terhet” vettek le a vállamról, mert én nem pártpolitizálok, azt viszont szeretném, ha együtt tudna burgerezni minden párt képviselője. Ezért ezt az esetet is iskolapéldának veszem, hogy két ember együtt tudott enni, és együtt tudtak érteni a nők elleni erőszak kérdésében, még ha nagyon sok másban nem is. 

Azért, ha az ember jobban megnézi a kiállásaitokat, mégis azt látni, hogy túlnyomórészt kormánykritikus posztok vannak. 

Ellenzéki vagyok, de nem párt- vagy kormányellenzéki, hanem hülyeségellenzéki. Én mindig olyan ügyek mentén szólalok fel, amiben valami abszurditás van, valakit bántanak vagy hatalmi visszaélés van. És persze, aki épp hatalmon van, az szokott visszaélni ezzel. De ha jövőre a Tisza Párt kerülne hatalomra, biztosan ők is elkövetnének egy csomó hibát, és nem ártana, ha van a parlament közelében egy hamburgerező, aki erre néha felhívja a figyelmet. Persze rengeteg embernek meggyőződése, hogy politizálok, sőt, az újságírók ki szoktak röhögni, amikor ezt mondom, pedig tényleg próbálok nem. Kifejezetten keresem a kormánypárti ügyeket, amiket támogathatok, csak hát nem teszik könnyűvé az életem. Én tényleg azt szeretném, ha lehetnénk sokfélék, eltérő véleményekkel, és ezt mindenki el tudná fogadni. 

Honnan fakad ez a fajta hozzáállás, ez a nyitottság és a társadalmi ügyek melletti kiállás? Ezt otthonról hozod? 

Én a gimnáziumban élsportoló voltam, és volt olyan hónap, amikor többet voltam külföldön, mint itthon. Ezért nagyon fiatalon, talán pont a legbefolyásolhatóbb kamaszkorban én jártam Afrikában, Kínában és Dél-Amerikában, láttam más nyelveken beszélő embereket, más kultúrákat. Úgyhogy az én világszemléletemet ezek a dolgok formálták fiatalkoromban. Volt olyan, hogy egy edzőtáborban arról mesélt egy izraeli fiatal, hogy ha hazaér, megy a lövészárokba, mert be volt sorozva. Én meg arra gondoltam, hogy atyaég, ő megy harcolni, nekem meg a fizikadolgozat a legnagyobb problémám. 16-17 évesek voltunk ekkor. 

Olyan előfordult, hogy negatív következménye lett a társadalmi kiállásotoknak? 

Persze! Akár a saját szűkebb környezetemben is előfordul, hogy valaki más véleményen van, és a vitakultúránk nem a legszofisztikáltabb. Több olyan támadást is kaptam, ami tényleg megviselt lelkileg. Például amikor kitört a háború, mi bezártunk pár napra, és a foodtruckkal kimentünk ételt osztani. A menekülőknek, a mentősöknek, a Baptista Szeretetszolgálat tagjainak, mindenkinek. És akkor nagyon sok támadást kaptam. Volt, aki lehazaárulózott azért, mert az ukránokat etetem. Meg azt mondták, nem is menekültek, mert mercivel jönnek, meg túl fekete a bőrük. Pedig mindenki menekült volt, aki ott élt Ukrajnában, akármilyen rasszú is. Nem mindig úgy néz ki egy menekült, ahogy azt mi elképzeljük, síró szőke kislány helyett lehet kövér roma ember is. Ilyen pedig, hogy engem azért hazaárulóznak le, mert egy másik országból érkező menekültnek adok egy sültkolbászt, még soha nem volt korábban. Én ezt akkor kicsit magamra vettem, és azt mondtam: ha ez igaz, akkor a hazám árult el engem. Én egy olyan hazának akarok lenni a fia, aki ad egy tál ételt a menekülőnek. Azért is esett rosszul, mert közben abszolút hazaszerető, hazafias embernek gondolom magam. 

Azzal kritizáltak már, hogy a társadalmi kiállásod semmi több, mint marketingfogás? 

Persze, és valahol értem is, hogy miért mondja ezt valaki. Magyarországon nincs kultúrája és hagyománya a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak, ehelyett az óriásplakátkampánynak van kultúrája. Ezért az emberek azt gondolják, hogy a cégeknek óriásplakátokon kell hirdetni, meg hirdetésekben, újságreklámban és fizetett Facebook-hirdetésekben, ahol fel van tüntetve, hogy „reklám”, és akkor tudja, hogy ez egy üzleti célú dolog. Nem értik, hogy miért áll a közügyek mellé egy vállalkozás, és azt gondolják, hogy ennek egyetlen célja van, a forgalom növelése és a marketing. Egyrészt persze igen, ez egy marketing, mi tudatosan választottuk ezt a formáját, hogy százezer forint nyereséget nem óriásplakátra költünk, hanem adományként adjuk valakinek. Ezzel viszont ugyanannyi, vagy akár több embert is el tudok érni, mint az óriásplakáttal. De mennyire jó úgy csinálni a hatékony marketinget, hogy közben másoknak is segítünk! Emellett azért is furcsállhatják ezt, mert történelmi-vallási hagyománya van annak, hogy az adakozás névtelenül zajlik. De mi nem arra hívjuk fel a figyelmet, hogy vegyél sültkrumplit, hanem az adott ügy fontosságára, a nők elleni erőszakra, a roma gyerekek helyzetére stb. Nem képmutató vagyok, hanem példamutató szeretnék lenni. 

Az Angel Shot körüli „hírverés” következtében sikerült is intézkedni egy 17 éves lány ügyében. 

Igen, például; ha az Angel Shotot teljesen eltitkoltam volna mindenki elől, akkor nem tudtunk volna segíteni. Sőt, ha azt az esetet nem mesélem el, akkor nem keresett volna meg azóta nagyjából száz ember, hogy ők is be szeretnének szállni. 

Tényleg? 

Igen, Győr, Debrecen, Malajzia, Borneó… Valaki megkeresett azzal, hogy van egy Paprika Paradise, talán ez a neve, nevű magyar büféje a dzsungel mellett és ő is ki szeretné rakni azt a plakátot, ami nálunk kint van. Most nyomjuk újra a plakátokat, odaadom ingyen, le is vetettem a Billog-logót, mert nem mi vagyunk a fontosak. Az egyik nagy sportszergyártó is beállt, hogy ki akarják rakni a mosdóban. 

Utolsó kérdés, örülnél annak, ha mind több és több cég lépne a nyomdokaitokba? 

Nagyon örülnék, persze! Van egy pár étterem, akik megkerestek már a korábbi kampányoknál. Többen azt írták, nagyon bátrak vagyunk, ők nem merik. Alapvetően azt gondolom, hogy ma, 2025. szeptemberében rengeteg cég nem meri ezt meglépni, és senkinek nem is mondom, nehogy az legyen, hogy tényleg bezárják őket. Ennek ellenére van egy pár hely, akik szintén beleállnak, annak nagyon örülök. Van, aki az Angel Burgert megcsinálta Angel lepénynek, amit én nagyon támogatok. Van, aki azt hiszi, hogy az ilyenek miatt haragudnánk, pedig dehogy!