Nagy Kriszta Tereskova: „Ebben az országban a kultúrát is abuzálták”

Hogyan élhette meg egy ismert művész évtizedeken át a családon belüli bántalmazást anélkül, hogy felismerte volna annak természetét? Mi történt a magyar képzőművészeti intézményrendszerrel az elmúlt másfél évtizedben? És valóban olyan mély sebeket hagyott a politika a kulturális szférán, hogy egy egész művészgeneráció érzi magát kiszorítottnak? Többek között ezekről a kérdésekről beszélt Nagy Kriszta Tereskova a Kontroll „Sorsok mögött” című műsorában.

A művész megrázó részletességgel idézte fel kapcsolatát édesanyjával, akiről azt állította, hogy hosszú éveken át érzelmileg és fizikailag is bántalmazta őt. Elmondása szerint csak felnőttként, pszichiátriai kezelés során szembesült azzal, hogy gyermekkori tapasztalatai a bántalmazás kategóriájába tartozhatnak. Beszélt arról is, hogy édesanyja rendszeresen félelemben tartotta, később pedig édesapját is bántalmazta. Felidézett olyan eseteket, amikor apját megverte vagy megkéselte, miközben a környezet szerinte tudomást sem akart venni a családban zajló konfliktusokról.

A családi tragédiák hosszú időre háttérbe szorították közéleti és művészi aktivitását. Tereskova szerint az elmúlt évek jelentős részét azzal töltötte, hogy beteg szüleiről gondoskodott, különösen édesapjáról, akivel élete végén szoros és szeretetteljes kapcsolatot ápolt. Az interjú egyik legmeghatóbb része az volt, amikor arról beszélt: apja halála előtt még sikerült megteremtenie számára az emberhez méltó gondozás feltételeit.

A beszélgetés második felében a művész a magyar kulturális és politikai viszonyokról fogalmazott meg éles kritikát. Úgy véli, a kortárs képzőművészet intézményrendszerét az elmúlt években politikai alapon alakították át, miközben a szakmai szempontok háttérbe szorultak. Különösen kritikus volt a Magyar Művészeti Akadémiával kapcsolatban, amely szerinte jelentős állami forrásokhoz jutott, miközben a független kulturális intézmények és alkotók egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Tereskova szerint a magyar művészeti életből „elfogyott a levegő”: csökkentek a lehetőségek, eltűntek a nemzetközi kapcsolatok, és egyre kevesebb tér maradt a független alkotóknak. Saját példáján keresztül beszélt arról, hogy sokáig úgy érezte, a szakma perifériájára szorult.

Az interjú egyik legerősebb politikai kijelentése a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási programjához kapcsolódott. A művész azt állította, hogy az MNB gyűjteményezési gyakorlata súlyosan torzította a művészeti piacot és hozzájárult ahhoz, hogy számos alkotó elveszítse megélhetési lehetőségeit. Szerinte a kortárs művészet különösen alkalmas lehet pénzmosásra, mivel a műalkotások értékét nehéz objektív módon meghatározni.

A politikai kérdések mellett művészeti terveiről is beszélt. Elmondta, hogy új kiállításain a feminizmus, a gender és a keresztény hagyomány nőalakjainak újraértelmezése foglalkoztatja. Készülő munkáiban Mária Magdolna szerepét helyezi középpontba, és azt vizsgálja, hogyan szorultak háttérbe a nők a kereszténység történetében.

A beszélgetés végén Tereskova már óvatos optimizmussal beszélt a jövőről. Bár szerinte a magyar kulturális élet súlyos károkat szenvedett el, úgy látja, hogy bizonyos változások már érzékelhetők. Azt azonban nem tudja megjósolni, mennyi időre lesz szükség ahhoz, hogy a magyar művészet visszanyerje korábbi mozgásterét és nemzetközi beágyazottságát.

„Abuzálták a kultúrát is” – fogalmazott az interjúban. Ez a mondat talán nemcsak saját személyes történetét, hanem a magyar művészeti közeg állapotáról alkotott véleményét is összefoglalja.

A Sorsok mögött teljes adása itt ismgtekinthető: