Mi kell még a Tisza győzelméhez? (I. rész)

Egy kormányváltás vagy rendszerváltozás reményét tekintve sok pozitív változás történt az elmúlt időszakban. Magyar Péter színrelépésével és a Tisza létrejöttével az ellenzéki, vagy a kormány tevékenységével elégedetlen szavazók hosszú idő után először várakozásteljesen tekinthetnek a jövőbe, várhatják a következő országgyűlési választásokat. De az állampárt még ma is többféle rejtett, és kevésbé rejtett erőforrással rendelkezik, így – minden optimizmusom ellenére – óvatosságra intenék mindenkit. A következőkben igyekszem ezeket számba venni, majd arra próbálom helyezni a fókuszt, hogy mire volna még szükség ahhoz, hogy valóban sikerüljön a kormányt, illetve a NER-t megbuktatni, hogy végbe mehessen egy valódi rendszerváltás. 

Az elmúlt jó egy év igen mozgalmas volt. Ahogy már utaltam rá, sokat változott a magyar belpolitikai tér, illetve pártrendszerünk is új irányt vett. A fragmentált és erőtlen, igazi alternatívát felmutatni képtelen korábbi ellenzék eltűnőben van. (Végre a Gyurcsány-probléma is lekerült a napirendről.) Helyettük egy olyan politikai erő körvonalazódik, amely úgy tűnik, végre képes megálljt parancsolni a Fidesz ámokfutásának, a hatalom ellenőrizhetetlen uralmának. 

Van egy tehetséges és karizmatikus vezető, amilyenre már régen várnak az ellenzéki szavazók. Ez fontosabb fegyvertény, mint sokan gondolnák, a mi kis magyar vezérdemokráciánkban (Führerdemokratie). Magyar Péter egy olyan ember, aki jól tud beszélni és megfelelően reagál az emberek, az ország problémáira. Aki ügyesen elkerülte az elé dobott kommunikációs „gumicsontokat”. Akiről a kormány propagandája, egyre durvább támadásai is mind leperegnek. Formálódik körülötte egy sok tízezer emberből álló politikai közösség, szakemberek, politikusok, aktivisták, akikre építeni lehet egy új kormánypártot. 

2024 karácsonyán a Tisza – a legvisszafogottabb becslések szerint is – átvette a vezetést a Fidesszel szemben. A  támogatottsága pedig azóta folyamatosan növekszik, míg a kormánypárt népszerűsége – ha kis mértékben is, de – azóta is csökken. Még akkor is, ha a nyár folyamán átmenetileg stabilizálni tudták a helyzetüket. A magyar társadalomban érezhető a változás, kormányváltás igénye, egyre többen szeretnének változást. A legutóbb publikált – tehát szeptemberi, illetve főleg októberi adatokat tartalmazó – kormánytól független közvélemény-kutatások mind a Tisza 10%-nál nagyobb előnyét mutatják. A felmérések módszertanától függően 2-3%-os hibahatár mellett is egyértelmű, hogy a Tisza komolyan vezet a Fidesz előtt. (Lásd a mellékelt grafikont.) 

Ahogy az is már önmagában nagy eredmény 2026 tavaszára nézve, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak az idősebbek között is sikerült „megvetnie a lábát” és érezhetően növelni a támogatottságát, abban a körben, ahol a kormánypárt egyértelműen a legerősebb. (A Tisza már ebben a korcsoportban is – a biztos szavazó, pártválasztók között – jóval 30% feletti támogatottsággal rendelkezik.)  Ahogy sokan, én is nagyon kíváncsian várom a novemberi, tehát október 23-a után felvett közvélemény-kutatások adatait. Bár földindulás szerű változásokra nem számítok. 

Magyar Péter talán egyik legnagyobb politikai innovációja – ha fogalmazhatunk így –, hogy nyitott a vidék felé. Sőt, most elsősorban a vidéki szavazókra koncentrál. A Nagyváradra való menetelés, a 80 napos országjárás keretében megteszi mindazt, amit a régi ellenzék pártjai újra és újra elmulasztottak, illetve képtelenek voltak megtenni. Ráadásul a nagyváradi beszédének volt még egy üzenete is: a Tisza egységes magyar nemzetben gondolkozik. Nyitott a határon túli testvéreink felé is, több értelemben is. Nem fog megfeledkezni róluk egy kormányváltás után sem. És ez, ahogy a vidék felé fordulás, különösen fontos. Hiszen a főváros erősen ellenzéki, itt az erőviszonyok adottak. Amit már nem tud a Fidesz megfordítani. De a vidék még mindig inkább fideszes és ott lehetnek a jelenlegi kormánypártnak még tartalékai. A sokat emlegetett kistelepüléseken. És elsősorban ezeket járja a következő hónapokban is Magyar Péter. 

Az eddig általam megfogalmazottak alapján – is – gondolhatnánk azt, hogy minden adott a Fidesz vagy a NER bukásához, az oly sok éve várt rendszerváltozáshoz. Magánemberként, választóként szeretném én is azt hinni, hogy ez így van. Csak ilyenkor megszólal bennem a politológus, aki már jó pár kampányban részt vett és még többet végig elemzett. És ilyenkor aggódni kezdek. Szeretném azt hinni, hogy a legnagyobb ellenzéki párt és annak vezetője tisztában van azokkal a problémákkal, amik a kormányváltás kapcsán engem is foglalkoztatnak. De ezt nem tudhatom. Hiszen – jól érthető okokból – a Tisza stratégiájával csak egy igen szűk kör lehet tisztában. 

De miről is van szó? Melyek azok a tényezők, eszközök, amelyek segítségével az állampárt esetlegesen mégis fordíthat a helyzeten. Ezek egy része jól ismert, mégis igyekszem számba venni őket. Majd a későbbiekben kitérni arra is, hogy min kellene a Tiszának még javítania, miben kellene felzárkóznia, esetleg változtatnia a mostani állapothoz képest. 

De kezdjük az elején. A kormányzati erőforrások feletti irányítás, illetve a parlamenti kétharmad kétség kívül hatalmas előny a Fidesz kezében. Nemcsak az osztogatás, törvényalkotás lehetősége miatt, de a hazai közélet tematizálása, illetve a szabályok meghatározása vonatkozásában is. 

Egy ellenzéki pártnak nyilván korlátozottak a lehetőségei ilyen tekintetben – főképpen, ha még nincs képviselete a nemzeti parlamentben –, még akkor is, ha alapvetően bedobhat politikai témákat. De a Tiszának más területekre kell koncentrálnia. A működő ország üzenetének fenntartása mellett, továbbra is vigyázva arra, hogy kerüljön olyan kérdéseket, amelyeket a kormánypárt szánt szándékkal szeretne behozni a politikai diskurzusba. Itt értelemszerűen fontos szerepet játszik a kettős nyilvánosság, ami némileg tompítja ezt a tényezőt. De az egyértelmű, hogy ez a fajta előny a választásokig mindenképpen a Fidesz kezében marad. 

Másik fontos tényező a bizonyított kormányzóképesség kérdése, a tapasztalt politikusok, kampányszakemberek megléte. Ezen a területen is van még a Tiszának mit behoznia. De a különböző szakemberek, üzleti életből való komoly szereplők megjelenése mindenképp helyes iránynak látszik. Ahogy az EP-ben végzett szakmai munka is segít ezen a helyzeten. És persze, sok esetben, ami hátrány, az előny is lehet. Egy új emberekből álló politikai közösség – úgy tűnik – sokak számára jóval szimpatikusabb lehet, mint a Fidesz sok esetben terhelt, elkopott politikusi gárdája. De a tapasztalt szakemberek mégis sok tekintetben előnyt jelentenek. 

Az állampárt egy működő pártszervezettel, nagyszámú párttagsággal, kipróbált kampánygépezettel, illetve aktivista hálózattal rendelkezik. Jól látszik, hogy mindez némileg megkopott, hogy a fogaskerekek már akadoznak. Ahogy az is, hogy sokkal kevesebb a Fiatal Demokratáknál a fiatal tag vagy aktivista. Sok jele van annak, hogy ilyen értelemben is elfáradtak. De óriási hiba volna lebecsülni ilyen téren a Fidesz képességeit. Mert még komoly erőforrásokkal és bevett, többször már bizonyított módszereket alkalmaznak, és ha emberük kevesebb is van, pénzük rengeteg akad. 

Ezzel szemben a Tisza elsősorban önkéntesekre, a Tisza szigetek tagságára, illetve aktívabb tagjaira építhet. Ilyen tekintetben, tehát a szervezettség terén látok a legnagyobb ellenzéki pártnál komoly hiányosságokat, de erre majd írásom második felében térek ki. 

Adatbázisok terén – még ha a miniszterelnök mostani beszédében panaszkodott is ezzel kapcsolatban – a Fidesz mindenképpen jobban áll. A köznyelvben – és sokszor tudományos körökben is – csak „Kubatov-lista” néven emlegetett választói nyilvántartást a kormánypárt évtizedek óta építi. Ez az ország lakosságának igen nagy hányadáról tömérdek információt tartalmaz, nem csak telefonszámokat vagy e-mail címeket, illetve azt, hogy ki hogyan viszonyul a párthoz. De például érdeklődési körök, politikai témák iránti érzékenység vonatkozásában is tartalmaz információkat. 

Ezen a területen van az egyik komoly problémája a legnagyobb ellenzéki pártnak. Hiszen ilyen viszonylatban is a nulláról indultak. 

Miközben a Fidesz három évtizede gyűjti az adatokat. Hol törvényesen, hol kevésbé. Ráadásul a kormánypárt saját nyilvántartásán felül a kormányzati adatokhoz is hozzáfér, és él is ezzel a lehetőséggel. (Például, mikor a Covid oltások kapcsán megadott e-mail címekre különböző témákban propaganda leveleket küld.) Tehát, a Tisza saját adatbázisa még gyerekcipőben jár – és a XXI. századi kampánytechnikák vonatkozásában ez komoly probléma –, még akkor is, ha a Nemzet Hangja keretében sok választópolgár adta meg a pártnak az elérhetőségeit. A Tisza Világ applikáció ilyen tekintetben sokat segíthet. Ez ilyen értelemben is nagy előrelépés, és maga az applikáció pedig azon kevés előnyök egyike a Tisza oldalán, amivel a Fidesz ebben a formában nem rendelkezik. Hátulütője, hogy pont az idősebb korosztályt nehezebb bevonni ebbe. Visszatérve az eredeti problémakörre. A piacról beszerezhető adatbázisok általában megbízhatatlanok, és eleve, nem a közéletre vannak kihegyezve, így kevésbé hatékonyak. Ilyen téren tehát még sok a teendő. 

A kormánypárt egyéni jelöltjei már adottak, már szeptember óta megvan, hogy hol ki indul. Bár hivatalosan még nem nevezték meg mindegyiküket, de már gőzerővel kampányolnak. Ez mindenképpen előnyös a számukra. Hiszen a bizonytalan szavazók szemszögéből ez fontos lehet. De erről a problémakörről majd később. Addig is haladjunk tovább. 

A közmédia az elmúlt 10 évben egyértelműen a Fidesz szócsövévé, propaganda eszközévé vált. A napi szinten 423 millió (azaz napi szinten négyszázhuszonhárom millió) forintból működő közmédia nézettsége, illetve hallgatottsága folyamatosan csökken ugyan, de még mindig sokak számára ezek – elsősorban az m1 és a Kossuth Rádió – jelentik az első számú hírforrást. De nem csak a közmédia áll a Fidesz rendelkezésére. A kormánypárt kiterjedt, – elsősorban közpénzből – igen jól finanszírozott médiagépezettel rendelkezik. Az irányításuk alá tartozó KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) közel 500 médiumot – napilapokat, hírportálokat, tv- és rádióadókat – összefogó sajtó konglomerátum. Ide tartozik többek közt a Magyar Nemzet, a HírTv, a Bors és a Retro Rádió is. A különböző megyei lapok és hírportálok, köztük a legnagyobbak a Kelet-Magyarország és a Kisalföld. Mindehhez jön még hozzá például a TV2 vagy az Infó Rádió. De néhány napja érkezett a hír, hogy a Blikk – a legnagyobb példányszámú hazai sajtótermék – a svájci tulajdonosától szintén kormányközeli kezekbe került. Ez a médiatúlsúly a Fidesz számára óriási előnyt jelent. Ez az egyik legnagyobb fegyvertény a birtokukban. Ezek éjjel-nappal sulykolják a központilag előkészített üzeneteket. De ezt részben lehet ellensúlyozni. Amire majd szintén írásom második felében térek vissza. 

A mostani kormánypártnak szinte korlátlan – törvényes és törvénytelen – anyagi források állnak a rendelkezésre.  Párttámogatás, kormányzati források, oligarchák pénzeszközei. A teljesség igénye nélkül is széles a paletta. 

A korábbi választások eredménye, valamint parlamenti képviselői létszáma alapján a Fidesz (és a KDNP) kapja a legnagyobb szeletet az állami pártfinanszírozás keretéből. (Ezt ne keverjük össze az országgyűlési választásokhoz kapcsolódó kampánytámogatással. Amely kifejezetten a jelöltek száma alapján működik, és amit nyilván a választásokat megelőző kampányidőszakban kapnak a pártok.) Éves szinten a Fidesz több mint 5 és fél milliárd forintot, míg a KDNP 180 millió forintot kap az államkasszából. Mármint, legálisan. Ezzel szemben a Tisza – miután még nem indult a legutóbbi országgyűlési választásokon, így – a kampányidőszakig csak a szimpatizánsok, támogatók adományaira számíthat. 

A kormányzati erőforrásokra már röviden kitértem, ha nem is ezek pénzügyi dimenziójára. Gyakorlatilag bármikor és bármire költhetnek, ami az érdekükben áll, ellenőrzés és anyagi korlátok nélkül. Láthattuk, hogy az elmúlt években ezt egyre gátlástalanabbul meg is teszik. Mindegy, hogy kommunikációs eszközökről, vagy a népszerűségüket növelendő intézkedésekről van szó. Számolatlanul költik a pénzt „Nemzeti Konzultációkra”, újabb és újabb kormányzati plakát- és egyéb kampányokra. Illetve olyan „népjóléti intézkedésekre” amelyek elsődleges célja a kormány népszerűségének megőrzése, vagyis szavazatszerzés. CSOK, Rezsicsökkentés, Otthon Start Program, 25 év alattiak adókedvezménye vagy a három gyermekes anyák SZJA mentessége. Vagy éppen a hat havi fegyverpénz az egyenruhásoknak a választások előtt pár hónappal. Hogy csak néhányat említsek a teljesség igénye nélkül. 

Mészáros, Tiborcz, Vaszily és társaik. A rendszer egyik fontos sajátossága – amit máshol egyszerűen korrupciónak neveznek –, hogy a miniszterelnök baráti köre, rokonai, családja folyamatosan nyeri el, vagy inkább kapja meg a kormányzati megbízásokat, megrendeléseket. Ezekből egyfelől mértéktelen gazdagságra tettek szert – pl. Mészáros Lőrinc lassan nem csak Európa, de a világ egyik leggazdagabb embere is lesz – miközben ezekből a pénzekből tartják fent a Fideszt támogató médiumok és csatlós szervezetek egy részét is, illetve egészítik ki a Fidesz kampányát.  

A mostani választások során is fontos tényezőt jelentenek majd a különböző függési viszonyok. A függőség a hatalomtól a rendszer egyik alapja. Polgármesterek, helyi vezetők, állami cégek illetve állami megrendeléseket teljesítő vállalkozások vezetői érezhetik úgy, hogy kénytelenek – vagy az szolgálja az érdeküket, hogy – a Fidesz mellett mozgósítsanak. Ahogy alkalmazottak, közmunkások, segélyen élők pedig, hogy oda szavazzanak. 

Részben itt jelentik meg az úgynevezett láncszavazás „intézménye”, ahogy a szavazók szállítása is. Utóbbi ma már nem számít bűncselekménynek. Nem véletlenül. A legutóbbi önkormányzati választások során is többször elhangzott az a bizonyos mondat: a fideszes vezetésű települések kapnak csak állami pénzeket, ezért rájuk kell szavazni. De most is hallhattuk pl. Menczer Tamástól, a pillisborosjenői polgármesternek címezve, hogy települése nem fog kapni kormányzati támogatást, mert Menczer végül nem mondhatott beszédet egy ’56-os megemlékezésen. 

A Fideszt segítik a kormány által létrehozott különböző állami szerveztek, hivatalok is. Amelyek közreműködnek a propaganda terjesztésében, a Fidesz üzeneteinek artikulálásában, az általuk létrehozott alternatív valóság fenntartásában, valamint a kormánypolitika helyességének igazolásában. Természetesen, mind-mind közpénzből. (Lásd: Alapjogokért Központ, Szuverenitásvédelmi Hivatal, MCC, Magyarságkutató Intézet, Migrációkutató Intézet, XX. Század Intézet, vagy egyéb tekintetben a CÖF és így tovább.) Ahogy most éppen a semmiből feltűnt – de azért 300 millió forinttal kitömött – Mesterséges Intelligencia Kutatóintézet igyekezett igazolni, hogy kevesebben voltak a Nemzeti Meneten. 

Az elmúlt években megszokhattuk, hogy a korábbi kommunikációs csatornák mellett a Megafon különböző megmondó emberei jelentek meg a hírfolyamunkban, hogy a maguk módján és stílusában ráerősítsenek a kormány éppen aktuális narratívájára. Ezzel párhuzamosan a Fidesz évi százmilliókat égetett el online kormányzati hirdetésekre. Október elejétől mind a Facebookon, mind a Youtube-on tilos politikai hirdetéseket megjeleníteni. Ennek ellensúlyozására hozták létre a Harcosok Klubját (HK), majd a Digitális Polgári Köröket (DPK). Annak érdekében, hogy egységbe szervezzék a Fidesz szimpatizánsait, hirdetések helyett így biztosítva az üzenetek organikus terjedés, illetve befolyásolva a közösségi média algoritmusát. Egyelőre úgy tűnik, hogy mérsékelt sikerrel. Mondjuk a Harcosok Klubját tényleg kicsit nehéz komolyan venni, viszont a Megafon hálózata – még hirdetések nélkül is – viszonylag sokat nyom a latba. 

Orbán többször arról beszél mostanában, hogy a Fidesznek a digitális térben kell erősítenie, egyfajta „Digitális Honfoglalás” keretében, mert azon kívül jól állnak. Miközben könnyen úgy tűnhet, hogy a Fidesz "eltűnt az utcákról", és ott is – aktivistáival, szimpatizánsaival – a Tisza került fölénybe. Ahogy az online világban már régóta ez a helyzet, anélkül, hogy az ellenzéki szavazókat instruálni vagy mozgatni kellene ilyen tekintetben. Egyszerűen az emberek jó részének elege van, és a véleményüket nem tartják meg maguknak. Nyilván, attól még az utcákon, tereken ott maradnak a közpénzből finanszírozott propaganda plakátok. 

Az eddigiek során megnéztük milyenek most az erőviszonyok. Majd igyekeztem számba venni, hogy milyen eszközök illetve erőforrások állnak az állampárt rendelkezésre ahhoz, hogy hatalmát megtartsa. Ezekből nyilván sok minden nem is állhat a Tisza rendelkezésére. De van, ami felépíthető, kiépíthető és egyben nélkülözhetetlen egy sikeres kampány lebonyolításához, így a rendszerváltozáshoz. Írásom második részében elsősorban arra koncentrálok majd, hogy milyen lehetőségei vannak a Tiszának, mint legnagyobb ellenzéki pártnak, hogy min kellene változtatnia, mire volna szüksége annak érdekében, hogy a Fideszt tényleg legyőzze. 

Szerző: Bajkó-Sokoray István okleveles politológus, független önkormányzati képviselő

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: Facebook / Magyar Péter